Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 5 Salamonra szólnak : «Én Atyja leszek neki, és ő nekem fiam leszen». — Ami Zsolt. 97, 7-ben az Alexandriai fordítás szerint közvetlenül az angyalokhoz (LXX) intézett felszólítás, hogy Jáhve előtt hódoljanak, azt a 6. vers Myei bevezetéssel közvetlenül arra vonatkoztatja, hogy az angyalok imádással hódoltak a világba lépő, megtestesült Üdvözítőnek : «És imádják őt Istennek angyalai mind». A héber szöveg e zsoltárhelyen nem angyalokról, hanem «mind az istenekéről beszél, költői formában fejezve ki azt a gondolatot, hogy az Isten végtelen fölségét, mely valamely nagy világítéletben (talán a Szentföld helyre- állításában a babiloni fogság után) megnyilvánult, a hamis istenek, illetve ezeknek imádói is kénytelenek voltak elismerni. Ugyanezek a szavak betűszerint megtalálhatók Móz. V. 32, 43. Alexandriai fordításában is, ahol azonban a héber szövegnek kiegészítésével van dolgunk. A Zsidókhoz írt levél szerzője tehát az Alexandriai fordítás szövegének közvetkezményes értelmezést ad. A 7. vers ismét az Alexandriai fordítás szerint idézi Zsolt. 104, 4. versét, xal ngóg fxív rovç àyyéXovç Myei bevezetéssel : «Aki angyalait szelekké teszi, Szolgáit a tűznek lángjává.» A szent szerző a szél hasonlatával az angyalok gyorsaságát, a tűznek lángjával pedig ellenállhatatlan erejüket festi az Isten szolgálatában. A héber szöveg azonban magának az Istennek a természet félelmetes erőiben megnyilvánuló hatalmáról beszél : «Ki követeivé teszi a szeleket, Szolgáivá a tűznek lángját» (a villámokat). E helyen tehát «accommodatio per allusionem» magyarázattal van dolgunk, mely azonban már az Alexandriai fordításban megtalálható. A 8—9. vers a messiási Zsolt. 45, 7—8-t betűértelemben az Úr Jézusra vonatkoztatja (ngóg ős róv vióv) : 8. «Királyi széked, Isten, örökké áll, És az igazság jogara az ő kormánypálcája, 9. Szeretted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot ; Azért kent fel téged, ó Isten, a te Istened Az öröm olajával társaid felett.» A 45. zsoltár allegorikus nászének, mely a király és a királyné házasságának a jelképe alatt Jahvének és választott népének (Krisztusnak és egyházának) egymás iránt táplált szeretetét magasztalja. Az űj- szövetségi szerző szinte szószerint idézi e zsoltár két versét az Alexandriai fordítás szerint, mely teljesen megegyezik a maszoretikus szöveggel is. Szent Pál mindössze abban tér el az ószövetségi görög szövegtől, hogy 8b-ben a ßaoiAelag szó után a 3. személyü avxov névmást használja a LXX-ben olvasható oov helyett, a fj ßdßdog rrjg sv&vTrjrog kifejezést a
