Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
6 PATAKY ARNOLD mondat alanyává teszi (itt áll a t) névelő), a gdßdog rfjg ßaoiXetag avroû-t pedig állítmánnyá, holott a LXX-ban a mondat alanya ?? gdßöog rfjg ßaadeiag aov, és a gdßöog rfjg ev&vrrjrog kifejezés az állítmányi kiegészítő. A 10—12. vers az előző idézethez kapcsolódva (xal bevezetéssel) Jézus Krisztusra vonatkoztatja mindazt, amit Zsolt. 102, 26—28. Jahvéról, az ő változhatatlanságáról állít. E zsoltár a zsidó nép könyörgése a babiloni fogság idején, és befejező verseiben az Isten örökkévalóságát és változatlanságát magasztalja, mely egyszersmind az ígéreteiben való hűségének is a záloga. 10. «Te, Uram, kezdetben megteremtetted a földet, És a te kezed művei az egek. 11. Azok elmúlnak, de te megmaradsz, És mint a ruha, mind elavulnak, 12. Mint az öltözetet, változtatod őket, Mint a ruhát, és elváltoznak. Te azonban ugyanaz maradsz, És éveid el nem fogynak.» 10a-ban a szent szerző inkább az A kódex szórendjével egyezik meg, mint a B kódexével. (crû xar ágyág, xvqie, rfjv yfjv ède/ielicocraç stb., LXX A : xar .agyág av xvqie vfjv yfjv è&.). A héber szövegben a xvqie szónak semmi sem felel meg. 12b-ben az újszövetségi szent szerző a gondolatpárhuzam kedvéért beleszúrja a 12*-ban is olvasható wg ifiánov kifejezést. A zsoltárrészlet értelme azonban minden esetben változatlan marad. 1, 13-ban a messiási Zsolt. 110, 1-t az újszövetségi szent szerző betűértelemben arra magyarázza, hogy Krisztusnak mint embernek is része van az isteni világuralomban : «Kinek mondotta pedig angyalai közül valaha : Ülj az én jobbomra, Míg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem?» E zsoltárverset maga az Ür Jézus is messiási értelemben magyarázta (Mát. 22, 44; Márk 12, 35; Luk. 20, 42; v. ö. Kor. I. 15, 25—26). Az 1. fejezet utolsó (14.) verse a Dán. 7, 10. és Zsolt. 34, 8; 91, 11-ben olvasható gondolatokat foglalja össze, de szorosan vett idézés nélkül : az angyalok mindnyájan az Istent szolgáló lelkek, szolgálatra küldve azokért, akik hivatottak az üdvösséget örökölni. Az angyaloknak ezt a szolgálatát 2, 2-ben a szent szerző azzal, az olvasói előtt ismeretes rabbinikus hagyománnyal világítja meg, hogy a Sinai hegyen angyalok hirdették ki az ószövetségi Törvényt. (Ugyanerre a rabbinikus hagyományra utal Szent István vértanú beszéde is, Csel. 7, 38. 53.) A szent szerző a 2. fejezetben folytatja azt a gondolatot, hogy Jézus méltósága végtelenül nagyobb az angyalokénál.
