Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

P. Takács Ince O. F. M.: Krim félszigetének és vidékének középkori kereszténysége

KRIM FÉLSZIGETÉNEK ÉS VIDÉKÉNEK KÖZÉPKORI KERESZTÉNYSÉGE 69

Térítési tevékenység a XIV. században.

1323 május 15-én Kaffából a hittérítők azt írják az ottani keresztény kereskedők megbízásából is a Tuluzban összeült rendi nagy káptalannak : Plures autem quam centum principes, barrones et milienarii ac eorum familia et liberorum innumerum vulgus sunt infra paucos annos per fratres ad fidem nostram renati.1 E szerint legalább száz előkelő család rövid néhány év alatt fölvette a keresztség szentségét. A British Museum- nak egy korabeli kézirata (Nero A. IX.) a megkereszteltek nevét is, legalább egynéhányát törekszik fölsorolni.1 2 Ezek között említi Toktagu kán Kipcsak uralkodóját is (1291—1313), akinek három fiát és feleségét szintén megkeresztelték. Az előkelő megtértek között szerepel Tharmagar is(Bendefy szerint Tarkhan magyar, Theol. 1939,344), továbbá Estckis, az egész Baskiria ura feleségével, fiaival és sok családdal egyetemben.

E mellett számba kell vennünk azokat az áttéréseket is, amelyeket ép Krim félszigetén a franciskánus misszionáriusok a nem katolikusok közül is eszközöltek. így pl. Fr. Jeromos, kaffai püspök az Egyházhoz visszahozta Arachiel örmény érseket, 1318-ban. Az érsek természetesen magával vitte az unióba saját népét is. XXII. János Ex- ultavit cor nostrum kezdetű apostoli iratával lelkendezik ez örvendetes esemény fölött.3 Ennek a katolizált érseknek később 1320 körül nagyon sokat kellett hitéért elszenvedni a szakadár örmény érsektől.

Ugyanezek a keresztény kereskedők és misszionáriusok 1323 május 15-én a bíborosokhoz és a nagykáptalan tagjaihoz is menesztettek egy másik levelet. Itt leírják azt ások fáradságot, amit a missziókban kifejtenek. Azt mondják, hogy a kipcsaki birodalomnak majdnem harmadrésze nem a mi érdemükből, hanem Isten segítségével és gondoskodásunkkal már keresztény.4 Állítják továbbá, hogy mivel a birodalomnak még tizedrészébe sem tudtak ellátogatni, oly sok a munkájuk, hogy akárhányszor már csak a csillagok föltűntével tudnak étkezéshez fogni. Bár sok rendtartományból verődtek össze, mégis folytonosan dolgoznak. Kiszolgáltatják a szentségeket, keresztelnek, a hitben oktatják a jelölteket, e közben folytonosan a tatárok mozgó táborát követik. De így is kevesen vannak. Mint kézzelfogható példára mutatnak rá, hogy az egyik testvér, Frater quidam almannus egymaga 93 bálványt ragadott ki kezeik közül és ugyanannyi családot is megkeresztelt. A bálványok közül egynéhányat elvitt a pápának is a hozzája küldött követség. XXII. János pápa, a követség híradását hallva, örömkönnyek1 A. F. H. 1923, XVI. 106.

2 Biblioteca, II. 73.

8 Raynaldi : Annales Ecet. ad annum 1318; Biblioteca, III. 44—46.

4 Archivum Franc. i. h. 1923, 107. P. Lemmens (Franziskanermissionen, 56) nem helytállóan mondja, hogy a birodalomnak fele volna már keresztény, ők nem ezt mondják.