Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
PROHÂSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE 55 éreznie s nemcsak magán kívül látnia. Az idea akkor teremt, akkor ölt alakot, új alakot, amikor él.»1 «Valahogy úgy látszik, hogy minden élet valamelyes bölcseség, kifejezésre hozza a létet ; csak akkor boldogul igazán s nem veszít utat, ha a valósággal s önmagával az ismeretet, a fogalmi világot a szeretet, a szép élet, a megérzés s megtapasztalás köti egybe. A szinthézist nemcsak az alany s állítmány logikai egybeillése, hanem egy új elem, a szeretet inspirálja. A logikus részleges, szétszedett mondásokba osztja ki és osztja szét a valóságot ; de a valóság nem ilyen objektív szétforgá- csolódottság, hanem kozmosz, rend, egység, s ezt a szeretet, a harmónia lelke fűzi egybe. Szeretem s tisztelem a szinthézis, az egyesítés, az egybe- kötés lelkét, a Szentlelket. Csodálom s élvezem művészetét, remeklő genialitását, egységesítő munkáját. Általa vannak a formák, vagyis a sok együtt ; általa lesznek a szervezetek, a testek s a testületek, a rendek s a hierarchiák, a kozmosz s a szférák.. ,»1 2 «A misztériummal úgy vagyunk, hogy fogalmaink szinte kivetkőz- tetik azt, s emberi fogalmakkal dolgozni kényszerülvén, analógiákban, tükrözésekben hozzák hozzánk közelebb. Akik hallják s értik, tisztában vannak a mondottakkal, de hol tartanak a tárgytól! A misztériumot meg kell fogni átérzéssel, feneketlen tisztelettel, a szférák magasságaiba s a mélységek távlataiba vesző tekintettel, az elragadtatás önelveszésével. Istent s a misztériumot az egész lélekkel kell megfogni. A léleknek tehetsége az értelem, de ez csak nyitány, s azon át szakad s ömlik az élet.»3 Az ösztön is intuitív ismeretet ad, csakhogy itt a gondolkodásnak megfelelő műveletet a természet ura végezte el s oltotta belénk megfelelő előgépezet alakjában. A készültségek (habitusok) az emberi szorgalom által nőttek belső energiákká ; tényleges és élőtudatos gondolkodás eredményei, de a belőlük fakadó intuíciók a gondolkozás kizárásával pattannak ki, közvetítve a valóság adatait a saját hatóerejük keretén belül. Szent Tamás probléma-beállításának, — de a modern bölcseletnek is csak akkor teszünk eleget, ha ezt a kérdést lélektanilag, nem pedig logikailag tekintjük. Mert logikai szempontból csak az az ismeret lenne intuitív, amelynek nincsenek praemissái ; az értelmi élet terén csak az észelvek ismerete (prima principia) ilyen. Lélektanilag viszont intuíció minden olyan ismeret, amelyben a logikai sémákba szorított gondolkodás háttérbe lép, — bár logikailag lehetnek ennek is praemissái. Valami olyanféle «élettana» van az intuíciónak, mint ahogy Prohászkában él egy-egy szó, a fogalom logikai kiterjedésének kereteit messze túlszárnyalva : «... Én ezt mind értem, hiszen ezt látni, érezni s elvárni lehet, a fogalmak selyempapirosába való göngyölés nélkül».4 1 Sol. II. 72., 1921 márc. 2. 2 Sol. II. 177., 1923 nov. 5. »Sol. II. 205., 1924 márc. 5. 4 Élet kenyere, 283. 1.
