Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
56 REZEK S. ROMÁN De nemcsak a logikai formák és sémák leszorítóan szűk nyűge, hanem egy-egy fogalom tartalmi szegénysége is következtető jellegűvé teszi ismereteinket. Ettől is szabadulni akar az intuíció. Hogyan? Ha egy dolog lényegét és viszonylatait egy fogalomba tudnám összegezni, s így az általánosság tartalmi bőséget jelentene (mint Isten és az angyalok ismeretében), — akkor könnyű lenne a dolgunk. De hogy számunkra az általánosság mily szegénységet jelent, azt Prohászka eddigi idézeteiből is világosan láthatjuk. Gondolataink tartalmi szegénységén hosszas, fáradságos ismeret- szerzéssel segítünk, azzal a munkával, melyet (lélektani értelemben vett) synthesis névvel foglaltunk egybe. Bár a habitusok ilynemű megszerzése szorgalmas elmemunka, — eredménye az intuíció : emberi arányokat felülmúló ismeretmód. Hány ember gyűjti szorgalommal az ismereteket, gazdagítja egy-egy fogalmának tartalmát, — aztán benne marad a logikai sémák keretében, mert tőlük függetlenül már nem képes felfogni és értékelni a valóságot. «Csak kiváltságos elmék emelkednek fel oly magaslatra, hogy alanyfogalmaik egyúttal a következmények szemléltetőivé is váljanak s így mintegy saját énjüket éljék ki, ennek fényét vetítsék rá a valóságra.»1 Csak kevesen kiálthatnak fel Prohászkával : «Meglátás és megérzés, lelkem e két lefoglaló gondolata s orientációja. Az öntudat reagáljon, s észre s magába vegyen. Arra való, hogy telíttessék, hogy gyulladjon s lendüljön. Csodálatos preokkupációm : a nagy valóságok meglátása s megérzése. Azt szeretném, hogy nagyságukban, újságukban, imponáló fölségükben omoljanak rám. Ahogy megérzik némelyek a földben a vizet, a szenet, az ércet, azok sugár- zatát, úgy érezze meg a lélek a nagy realitásokat : Istent, lelket, túlvilágot».2 Az intuíció közvetítői énünk részéről egyrészt az átöröklött, másrészt a szerzett alkalmatosságok (dispositiók) és készségek. Az élet rengetegsok benyomása részben tudatalatti, részben tudatos módon vegyül értelmi életünk élő kémiai laboratóriumában : gazdagodnak, gyarapodnak velük a lélek nyugvó erői. Ha érzéki példával akarnók kifejezni, azt kellene mondanunk, hogy sűrűsödési pontok keletkeznek a lélekben, előbbre vagy hátrább húzódva várnak, hogy nyugvó helyzetükből mikor pattantja őket működésre valami külső hatás. Bennük egész gondolatsorok szunnyadnak s ébredésük a homályos valóság- tartalmat egész virágjában bontakoztatja ki. Semmi csoportosítás nincs még az előömlő érzés- és gondolatözönben, csak gazdagon bő folyás. Iróemberek jól tudják, hogy ilyenkor kell jönnie a külső formába- fogás munkájának. 1 Horváth S. : Iutuició és átélés. •Sol. II. 158., 1923 szept. 3.
