Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
54 REZEK S. ROMÁN A tárgyilag értékes meglátások nem az érzelmi élet csapongásai- tól félrevezetett lélekben fakadnak, hanem fáradságos munkával : a tárgyi valóságnak megfelelő ismeretek során kialakított lelki készségekből, habitusokból vagy átmeneti jellegű mozgalmakból (motio actualis). A fáradságos munka1 itt az ismeretek szerzését jelenti és azonosításukat. Vagyis tárgyi értékű intuíció nem lehet synthesis nélkül, a cogitatio értelmi előkészítése nélkül : psychologiai énünk fáradságos synthetikus munkája nélkül nem lehet meg énünk «felaprózódása, analysise», — végeredményben : értékes intuíció nincs megelőző absztrakció nélkül. Emberi keretek közt csak így tudnak feltelítődni a habitusok, hogy majd az élőtudatos (azaz kettős absztrakciójú) gondolkodás nélkül is áttüzesedjenek és értékes intuíciót, értékes ismeretet adjanak. Figyeljük csak, mennyire sürgeti Prohászka ezt az intuíciót megelőző munkát — a hitéletben : «A helyes methodus a hitéletre a hitélet gyakorlása : az a valóság s a vele való kapcsolat megadja a helyes érzéket a hit értékelésére, mikor megtapasztaltatja velünk erejét, édességét, fölségét... Én tehát szükségesnek tartom az intellektualista igényt kielégíteni, a hitet methodice előkészíteni ; de azután azt kell mondani : most pedig jön a valóság, a tett, az akarás, mellyel rászánom magam s megtapasztalom. Ha az intellektualistákkal megértetem, hogy tenni, gyakorolni, élni is kell, s hogy azt a fogalmi holdas éjszakába való merengés nem adja, hanem ez más, s ezt tenni kell : akkor kizökkentettem őket a sivatagos útról s a helyes methodusra (tehát útra) vezettem, hogy a hitet a megtapasztalásban lássák, s a fogalmaknál horgonyt ne vessenek.»1 2 Az intuíciót előkészítő, megalapozó «ismeretszerzés»-be Prohászka az átélt, kitüzesített gondolattal kapcsolódást, az átélést viszi bele : a következtető és meglátó típus helyes arányát ő az utóbbi felé tolja ki, bár megmarad az ideális állapot, melyet Horváth Sándor így fejez ki : «A logikai sémák létrája vezessen bennünket a magasba az ismeretszerzésnél (ordo inventionis seu synthesis) s ne hagyjon el soha ismeretünk igazolásánál ; de ne is akadályozzon bennünket az igazság elrejtett s a sémákra nézve gyakran megközelíthetetlen viszonylatainak meglátásában, sem pedig megszerzett értelmi kincseink értékelésében, illetőleg életté válásában (ordo iudicii seu analisis).»3 «Tény az — mondja Prohászka —, hogy aki egy ideát ki akar mélyíteni, annak azt nem elég ismerni, hanem éreznie kell ; magában 1 Per laboriosam viam inventionis intellectus humanus, repetitis actibus cognitionis (v. ö. 1—II. Qu. 51 a. 2.) sibi acquirere potest qualitates, quibus bene disponitur ad realitatem cognoscendam et dijudicandam.» (Zemplén György O. Cist : De fide donis illustrata. Thesis pro doctoratu in sacra theologia, p. 89.) 2 Sol. I. 340. i. , 1919 jól. 19. 3 Intuíció és átélés 13. 1.
