Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
52 REZEK S. ROMÁN szerűen látja meg és erről az értelem fogalmat alkot. (E legutolsó aktus már az élőtudatos gondolkodás második — sőt magasabb — elvonása 1) Tehát Prohászka is két értelmi aktust különböztet meg : az intuíciót és az általános fogalmat.1 Az első az ő «szó és képzet nélküli» gondolkodása (megfelel Horváth Sándor «élőtudatos gondolkodás nélküli» intuíció-fogalmának), a második pedig nyilván feltételezi az elvonást (a Szent Tamás-féle ismeretelméletben — Horváth Sándor által — «másodiknak» nevezett elvonás). Nyilvánvaló, hogy az első elvonást ez az újabbi, szoros értelmű absztrakció már magába foglalja, hiszen itt emberi elmével szerzett ismeretek nyomán következtetünk. Ezzel szemben igenis jogosult az intuitív, a tényleges gondolkodás kizárásával történő valóságmegragadás, az értelemnek és a tárgynak a gondolkodás, az eszmélkedés közvetítésétől független kapcsolata. Ekkor szerzünk metafizikai általánosságú (tehát nem logikai általános !1 2) eszmét, amely az eszme kifejezett tartalma mellett a szükségszerű és esedékes viszonylatok hosszú sorát öleli fel burkoltan. Isten ismerete azért intuitív, mert lényegének fogalma a lehetőségek és viszonylatok végtelen sorát öleli fel, illetve ezeknek eredeztetője s így minden közvetítést kizáró szemlél- tetője.3 Az angyali eszmék szemléltető ereje gyengébb, mivel csak képmásai és nem forrásai az általuk képviselt valóságnak. Abban azonban megegyezik Isten ismeretmódjával, hogy az eszmék egész tartalmát és ezek viszonylatait minden közvetítés kizárásával szemlélteti. Az embernél lehetséges intuíciót is ennek mintájára kell magyaráznunk. Ezért az intuíció általában a tartalmilag (meafizikailag) dús és általános eszmékből kiinduló szemlélete a valóság adatainak. De itt nincs szó fogalomtúli ismeretről, hiszen — mint láttuk — az emberi megismerést jellemző első elvonásnak itt is meg kell lennie ; itt már csak a tényleges gondolkodást zárjuk ki. 4. Az értelemnek és a tárgynak ilyen, az eszmélkedés közvetítéséi* független kapcsolata megvan a tisztán érzéki ismeretben, az észrevételben (simplex apprehensio) és a meglátásban (simplex intuitus veritatis). Szavakkal közölhető ismeret-átadás szempontjából csak a legutolsó érdemel figyelmet, mert még a simplex apprehensio is annyira az egyéné marad, az átélőé, hogy csak akkor nyer másokkal is közölhető formát, ha akár az értelmi, akár az érzelmi élet részéről van oly tényező, mely a simplex apprehensio magában véve stupida, nem azonosított benyomás (motus primi) jellegét megszünteti és fölemeli olyan formára, amelyről 1 V. ö. Religio, 1921. évf. 2. 1. és Trikál József: Az intuíció. (Kath. Szemle, 1924, 32—39. és 78—82. Ik. Az idézett ;orok: 34. 1. 2 V. ö. Horváth S. : Intuíció és átélés 5.1., Aquinói Szent. Tamás világnézete 53. sköv. Ik., Ismereteink egyneműsége és a hittételek (Bp., 1925). 2 I. Qu. 14 a. 11.
