Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE 49 ki, — csak Istennek és az angyaloknak, vagyis a tiszta szellemeknek. Még lelkünk is a saját működéseiből ismeri meg önmagát.1 Prohászka ismeretelméleti tévedésének legérzékenyebb pontjára mutat rá ez a gondolatsor: «In rebus corporalibus apparet quod res visa non potest esse in vidente per suam essentiam, sed solum per suam similitudinem»,1 2 — vagyis az érzékfelettinek, a sajátosan «gondolatinak» megszerzésében mindenkép szükségünk van arra, hogy meglegyen az érzéki képzetekből való elvonás (abstrahere species a phantasmatibus). Ugyancsak ez tárja fel a Prohászka említette «ratio est universalium, sensus vero particularium»3 4 teljes értelmét is: igenis tökéletességünk az is, hogy megismerjük az egyes dolgokat, — bár más képességünk által ismerjük meg az általánosokat és az anyagtalanokat, és más képességünk által az egyeseket és az anyagiakat. Isten mindkettőt (anyagit és anyagtalant) egyetlen egyszerű értelmi aktussal látja (per suum simplicem intellectum utraque cognoscit). Az egyes dolgok kapnak az általános okoktól bizonyos formákat és erőket, melyek — amennyire egymáshoz kapcsolódnak — csak az egyedltő matéria által válnak egyedekké. Ezért aki ismeri Sokratest azáltal, hogy fehér, vagy hogy Sophroniskos fia, vagy akármi más, — nem ismerné őt, amennyiben igazán ez az ember* Szent Tamás ismételten kiemeli (amit Prohászka is föltétlenül elfogadott volna, ha élesen szemügyre veszi), hogy értelmünk az egyedi sajátságokból vonja el az értelmi képet, s ezért ez az értelmi kép nem lehet az egyedi sajátságok simili- tudója. Ilyen értelemben (testi mivoltunk miatt) most még csakugyan nem ismerjük meg az egyedi dolgokat.5 De nyilvánvaló, hogy ezt nem úgy kell érteni, hogy Szent Tamás azt tanítja : értelmünk semmiképpen sem ismeri meg az egyedi dolgokat. Nem ! Ő azt akarja mondani, hogy értelmünk nem ismeri meg az egyedi dolgokat — közvetlenül, azaz nem «per speciem primo et per se repraesentantem singularia», hanem «per quandam reflexionem ad phantasmata, in quibus ea intuetur», — az érzéki képekre való reflexió által, mert ezekben szemléli, ezekből vonja el az egyedi dolog értelmi képét. Az isteni értelemben az értelmi kép (species intelligibilis) az isteni lényeg anyagtalansága miatt anyagtalan, a mi értelmi képünk pedig az érzéki képzetekből való elvonás miatt anyagtalan. Ez a mi sajátos emberi ismerésmódunk, melyhez viszonyítva a puszta érzékek munkája csak érzéki képzeteket (phantasmákat) szolgáltató eszköz, adatokat összehordó, bár az egyedi létező megismerésében nélkülözhetetlen — szolga. Láttuk már, miként veti el Prohászka a skolasztikus ismeretelmélet 1 E kérdés más szemszögből látását 1. még I. Qu. 12 a. 4. * 1. Qu. 12 a. 2. 8 I. Qu. 14 a. 11. 1. 4 1. Qu. 14 a. 11. c. art. 5 1. Qu. 14 a. 11. ad 1. Theologia. 4
