Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
50 REZEK S. ROMÁN «képeit». (V. ö. itt H. 2.) Ettől függetlenül is hangsúlyozhatja a reflexiót az emberi ismeretszerzésben : «... míg élünk, bármely korlátolt legyen is életünk, gondolkoznunk, reflektálnunk kell».1 > De ez csak megindító lépés a valósággal azonosulás felé: «Sok helyen van szó, hogy intellektualizmus vagy voluntarizmus s a fogalmak szerint az elsőé az előjog, a vezetés ! De ah, mily hideg, téli éjek holdvilága ... úgyis csak holdvilág «incerto lumine lunae»; de amit ad, az absztrakciók pontozott vonalai, Iehelletszerü indikációk ! Szent, isteni, erős élet, te csont és vér és test és meleg és ajk és szem és könny és mosoly ... Élet, meleg, szép valóság, ah, hogyne volnál te a fő; a cél, a törekvések, a vágyak, a próbálkozások s kísérletezések hívogató, vonzó csoportja ; te nagy valóság, te élet és erő és ének és egészség ! Hányszor sírtam én ezt el, te ösztönös, érzelmes, akaratos meleg valóság ! S neked adom a koszorút ! Kinek is adhatnám az ember Isten, a szenvedő Szerető előtt? Kinek? Kinek? Az a valóság, az dönt. Hát a valósággal való kapcsolódás mint kép és értés, éppen csak preludium az a valósággal való azonosulásra, a tettre, a nagy egybetorkolásra ! Élni el ne felejtsetek ! De hogy éljetek s kiismerjétek magatokat, lámpásra van szükségetek ; a lámpást össze ne törjétek semmiért. A lámpás nem teszi ; mi tesszük, erényes, szerető akaratunk ! Formáló, teremtő akaratunk ! Tisztuló, alakot öltő s a lelket szépségbe öltöztető akaratunk !»1 2 3. Vizsgálódásaink során mindjobban előtűnik, hogy Prohászka ott is intuíciót akart, ahol nem a mi részünk. Előző ismeretelméleti elemzésünk nyomán kétségtelen, hogy az emberi ismeretben benne kell lenni az ismerést a puszta érzékeléstől megkülönböztető «első» elvonásnak ! Enélkül az intuíció is csak az maradna, aminek Várkonyi Hildebrand Ítéli : «Az intuíció elnevezés voltakép (nagy általánosságban) «szemléletit» jelent..., szemben az elvont logikummal, a gondolatival ; vagy pedig, a rendszeralkotó intuícióban annyit jelent az «intuitiv» elem, mint az önkénytelen asszociációnak s az ennek alapul szolgáló érzésnek, együttvéve : a képzeletnek beleavatkozása gondolat- világunk kialakításába». Az első esetben is «csak feleslegesen új kifejezés az «intuíció» kifejezés, jobb volna mellőzni, s világosság kedvéért inkább a «szemléleti», «érzéki» s több efféle kifejezést alkalmazni».3 1 Élet kenyere 295. 1. * Sol. II. 203—204., 1924 márc. 2. 3 Várkonyi : i. m. 104. 1. — Hogy á Bergson és Klages túlzásait ugyancsak megrostáló józan intuíció-fogalom mennyire közel áll a logjkumhoz, ízt mennyire tartalmazza (feltéve, hogy tárgyilag értékes, tehát megvizsgált intuícióról van szó !), remekül mutatta meg Lengyel Lajos : Logika és intuíció c. előadása. (A M. Tud. Akad.-ban 1940 dec. 17-én.)
