Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
48 REZEK S. ROMÁN Prohászkában ez az «adottság» Istentől kapott intuitív beállítottságú. Gondolatainak, elmélkedéseinek, minden sorának legmélyén ezt sürgeti : a lilék közvetlenül kapcsolódjék a tárggyal. S ez nem más, mint intuíció — meglátás. 2. Szent Tamás szerint az eszmélkedés (cogitatio) közvetíti az értelem és a tárgy kapcsolódását; lényege: inquisitio veritatis per discursum ex multis.1 Számunkra az a természetes, hogy érzékeink útján szerezzünk ismereteket, mert lelkünk testünkkel alkot egységet.8 Elménk úgy ismer meg valamit, hogy az érzéki képzetekből (phantasmata) vonja el az értelmi képet (species).1 * 3 Csak olyan tárgyat ismerhetünk meg, amelynek megismerésére megvan az ismerő erőnk. Érzékeink megismerhető tárgya a forma — amint a testben, az anyagban létezik. És mert ez az anyag az egyénités alapja, azért az érzéki ismeret csak a részleges dolgokat, az egyedieket (particularia) ismerheti meg. Az angyali megismerés nem testi szervezet aktusa, nincs is valamikép testhez kapcsolva, ezért megismerési tárgya a matéria nélküli forma. Az angyalok megismerik az anyagi dolgokat, de csak mint az anyagtalanokban szemlélve : vagy önnönmagukban vagy Istenben látva őket. Az emberi megismerésmód a puszta érzéklés és az angyali megismerés tökéletessége között van : az emberi értelmi működés nem valami szervezet aktusa, hanem a léleknek valamiféle ereje, mely éppen az embert illeti meg, az emberi lélek sajátos megismerési módja. Ezért az emberi értelem a testi matériában egyedien létező formát ismeri meg, de nem úgy, amint ebben a matériában van. Megismerni pedig valamit aszerint, amint az egyedi matériában van, de nem úgy, mint ebben a matériában van, vagyis nem venni tekintetbe az egyedftő mozzanatokat (principua individuantia), melyeket az érzéki képek nyújtanak, hanem csak a dolgok természetét gondolni általában, — ez annyit jelent, mint elvonni a formát (mindig a Szent Tamás-szerinti «lényeg» értelemben) az egyedi matériától.4 És ezért azt kell mondanunk, hogy értelmünk az érzéki és esetleges adatokból hámozza ki az érzékfelettit és a szükségszerűt, egyedi sajátságokból következtet a lényegre, okozatból az okra. Ez a munkája pedig a normális lefolyású ismeretszerzésben meglevő elvonás (abstractio). Az ilyen értelmű elvonás ellentéte az az intuíció, mely az érzéki dolgokból el nem vcnt eszmékből jut el a valóság ismeretéhez. Az emberi test-lélek összetettség miatt ez az intuíció nekünk nem jut 1 Srent Tamás: Summ. Theol. II—II. Qu. 180 a. 3. ad 1. 8 U. o. I. Qu. 101 a. 1. 3 I. Qu. 86 a. 2. a 2. 4 I. Qu 85 a. 1.
