Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése

PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE.1

in.

I. Egyéni, beteges, ál-misztikus «vallomások» és elmeszülemények arra szoktattak minket, hogy visszariadjunk mindenkitől, aki intuícióról és átélésről beszél vagy ír. Sokszor helyes a tartózkodásunk : lelkibeteg képzelgések és hallucinációk még nem jelentenek intuíciót.. De ne felejtsük el, hogy «van katolikus értelemben vett intuíció és átélés is, sőt ez a benső élet legszebb virága és célpontja».

«Mily szükségünk van új meglátásokra s felfogásokra ... Ezek a fogalmak olyanok, mint a rőzsék, melyekben az érzés kigyullad. Kell tűz, de a tűzhöz fa kell, száraz fa, száraz fogalom.»1 2

«Egyetlenegy embert sem lehet megérteni a fizikai s kémiai hatókból ; de ha még hozzávesszük az észt, a tudás s okulás betétjeit, azokból sem lehet kimagyarázni, mert maga a konkrét lét, a természet, az egyéniség tele van irracionális elemekkel. Mindenekelőtt pedig azokat az egyéniségeket nem fogjuk fel exakt fogalmakkal s fiziológiai képletekkel, kiket intuíciók, inspirációk, hősiesség s genialitás vezet, kiket az lelkesít, az igazít... Az a szegénységi eszmény, melyet Szent Ferenc a Porciunkulában meglátott s amit ott meghallott, mely eléje mint nagy kinyilatkoztatás lépett, hogy Krisztus így, ily szegényen élt s így szeretett a teljes önfeláldozásig... : ez abszolúte és radikálisan a krisztusi intuíció volt.»3

A komolyan intuitív szellem nem beteges látomások rabja. Érzi, hogy

«... valami oly adottság, melyből ki-kibontakozik az élet..., a gondolat, az érzés, az érzelem, az indulat, az akarat. Vagyok én is valami adottság, valami komplikált szisztéma, öntudatalattiság, psziché és öntudat. S ebbe az öntudatba lép az a külső világ s lép az az adottság, mi a természetet alkotja bennem. S mi is, ez a kettő találkozunk s én is küszködöm magammal, a természettel, a termés-magammal s végre is csak azt konstatálom, hogy ez is szimbólum, amit észre tudok venni, szimbóluma annak az engem alkotó, s bennem öntudatra ébredő valóságnak.»1

1 Az előző közleményt 1. Theológia 1941. (Vili.) 302, skk. I.

2 Sol. II. 56., 1920 jun. 18.

3 Ossz. Műnk. 12. kt. 156—157. lk.

1 Élet kenyere, 314—315. lk.