Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Iványi János: † Szabó Vendel 1882-1941
2 IVÁNYI JÁNOS lenyűgöző ereje, amely természetszerűleg sehol a világon nem üli meg annyira az emberi lelket, mint éppen az őrök Városban, az eleveneszű és fogékony lelkű magyar ifjúnak a gondolat- és érzelemvilágát is ellenállhatatlan erővel megragadta és irányította. Olyannyira, hogy nemcsak előadásaiban és vizsgáztatásában nyomultak homloktérbe a pápasággal és a római kúriával kapcsolatos kérdések, hanem irodalmi működésében is. Lelki beállítottságára jellemző, hogy Szabó Vendel figyelme kezdetben a patrisztikai irodalomban megnyilatkozó egyházi hagyomány kutatására irányult, utóbb azonban a «Katholicizmus» (1929) és a «Pápaság» (1931) eszméjének és intézményének ismertetésére terelődött. Nincsen kétség benne, hogy az Egyház megértésére, szeretetére és az érte vállalandó áldozatos munkára, valamint a pápasághoz való hűséges ragaszkodásra kapta a legértékesebb indítékokat Szabó professzor hallgatósága. Istenéhez, egyházához és igaz eszméihez haláláig hű volt drága halottunk. Kapja meg érte az élet koronáját, melyet a hűség szolgáinak ígért meg az Úr. (Jel. 2, 10.) iványi János.
