Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
44 IVÁNKA ENDRE manációra, mely «maga az,» amiben a véges lények részesednek, az amofiETvxrj).1 Sőt, azt mondhatjuk, hogy elég gyakran találkozunk nála ezzel a schémával. Így például azt mondja : «a részesedések és a részesedők szerint nevezzük meg azt, ami a részesedés fölött állva, mégis a részesedésnek tárgya (rà àfieêêxrojç [isrexő/reva)1 2 és máshol kijelenti, hogy «a Szép», a szépség és a szép tárgyak ugyanabban a viszonyban állnak egymáshoz, mint amilyen viszonyban állnak egymáshoz az, amiben részesednek, a részesedés maga és a részesedő tárgyak.3 Az Istenről pedig azt mondja, hogy ő, «az âfte&éxrcoç aïnoç, oly magasan áll a /xeroxát és a /reréxovra fölött, mint ahogyan a /zeré^ov fölött (a részesedő lény fölött) áll az avroperoxr] (a «részesedés maga») és a nem létező fölött a létező».4 Hasonlóképpen mondja a II. levélben : Az Isten, akit utánozni, és akiben részesedni nem lehet, minden utánzás és részesedés (itt : axéaiç) és minden őt utánzó és benne részesedő lény fölött áll.5 Tudatában is van annak, hogy a platonikus ideák is ilyen «középlények», amelyeket nem szabad bálványokként tisztelni.6 De amikor ezeket a schémákat felhasználja, akkor ezt nem a neoplato- nikusok értelmében teszi, akik egy egész istenvilágot iktatnak bele a legfőbb Isten és a véges világ közé. Ellenkezőleg. Számára ezek az avropsroxaí vagy (amint ő a platonikus ideákat nevezi) tzqooqut/uoI vagy nagaóeíy/iara (Div. Nom. V. 5 illetve V 9) csak szimbólumok, logikai képletek, melyek a véges világ meghatározott sokféleségének az egy és végtelen Istenből való fakadását megmagyarázzák — annyira, amennyire ez egyáltalában lehetséges — a mi véges gondolkodásunk számára. Magában véve mintegy, mondja, hogy az Istenről azt mondjuk-e, hogy ő «maga a lét» és «maga az élet», vagy csak a létezés és az élet teremtőjének nevezzük-e őt»).7 Mind a kettő helyes. Az egyik esetben azt fejezzük ki, hogy mindaz, ami van, belőle van ; a másik esetben azt, hogy ő, akiből minden van, mégis mindennek fölötte áll.8 Ezek a külön fogalmakként felállított létmozzanatok pedig, «maga a lét», «maga az élet», «maga a bölcsesség» (rà avroelvai, rj avroÇarr], fj avrooocpía) és a többiek, nem más Istenségek, az egy Istenen kívül, melyek létet, életet, gondolkodást adnának, és egyáltalában a világ alkotásában közreműködtek volna az egy, legfőbb Istennel, amint némelyek alaptalanul és önkénytelenül dllítgatnak, midőn valóban róluk (hiszen nem is léteznek) sem ők nem tudnak sem az apáik nem tudtak; hanem ezek a fogalmak, «maga a lét», «maga 1 Div. Nom. V. 5, MPG 3, 820 C. * Div. Nom. II. 5, MPG 3, 644 C. » Div. Nom. IV. 7, MPG 3, 701 C. 4 Div. Nom. XII. 4, MPG 3, 972 B. ‘ Ep. II. MPG 3, 1069 A. • Div. Nom. V. 8, MPG 3, 824 C. és Div. Nom. V. 9, MPG 3, 825 A. 7 Div. Nom. XI. 6, MPG 3, 953 B. 8 Div. Nom. XI. 6, MPG 3, 953 C.
