Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?

NEOPLATONIKUS VOLT-E DIONYSIUS AREOPAGITA 45 az élet» stb. hol az Istenre magára, mint mindennek az okozójára és forrására utalnak, hol pedig a belőle fakadó és a véges lények világába áramló, létesítő, éltető, boldogító erőkre és teremtő hatásokra, melyek­ben részesednek a létező, élő és e részesedésnél fogva Istenhez hasonló lények.1 A fentidézett helyen is1 2 ahol az â/j,ê&exTov—fiero^rj—/neréyov schéma szerint az avró tó xaÂôv-nal állítja szembe a xàXXoç-1 (a része­sedést) és a (részesedés folytán) xatáv-t, utólag mégis azonosítja az á/ué&sxrov-1 a fj,EToxrj-val, amikor azt mondja : szépségnek is nevezzük ezt a létfölötti szépet, mert Tőle árad szét a szépség a létezők világá­ban, és mert ez minden szépnek az okozója, de szépnek is nevezzük, mert önmagában, mint minden szépségnek forrása, változatlanul bírja azt, ami széppé teszi a szépet.3 A /íetox^i tehát lényegében egy az Istennel, az àfté&£XTov-na\, és ezért is mondja Dionysius Areopagita mindjárt a de divinis nominibus II. fejezetében (az 5. §-ban): Ha különbségek is vannak az Istenségben a belőle fakadó lények szerint, és ilyen értelemben sokszorosodik az isteni egység (rfjç évmaewç vfjç ûeiaç . . . êavrrjv noXXanXaaiaCovar]ç) mégis egységként léteznek az Istenben ezek a különbségek, a létet köl- 1 csönző, az éltető, a bölcsességet adó erők.4 Itt következik azután az a híres hasonlat, mely szerint az Isten minden teremtményhez egyformán közel áll, úgy mint a középpont a kör minden pontjához. Ezek a külön­böző létmozzanatok tehát önmagukban nem különböznek egymástól, nem is léteznek külön-külön, hanem egybeesnek az Istenben, és csak a teremtményekre vonatkozólag különböztethetők meg, mint az Isten­ben való részesedésnek különböző módozatai. Ezért az Isten önmagá­ban véve nem nevezhető meg semmilyen névvel, de ugyanakkor a belőle fakadó létgazdagság különböző módozatai szerint5 megnevezhető min­den névvel.6 Ez tiszta neoplatonizmusnak látszik, és mégis polémia a neo­platonizmus ellen, amennyiben a neoplatonimus fokozatos létfogalma és világképe, polytheisztikus istenhierarchiája helyébe az egy Isten fogalmát teszi, akitől minden való, akinek a teremtő ereje mindent áthat «a legmagasabb égtől a föld legvégéig, mindent okozva, mindenről gon­doskodva, mindent kézbentartva»,7 és aki egyformán közel van minden teremtményhez (de egyformán távol minden, még a legmagasabbrendű teremtménytől is). Dionysius Areopagita így a neoplatonikusoktól kfll­1 Div. Nom. XI. 6, MPG 3, 953 D—956 A. Nyilvánvaló az utalás a neoplatonikusokra, akik ezzel az «apáik vallását» új életre akarják kelteni. 2 Div. Nom. IV. 7, MPG 3, 701 C. 2 Div. Nom. IV. 7, MPG 3, 701 C—704 D. 4 MPG 3, 644 A. 6 Div. Nom. II. 4, MPG 3, 640 D. 6 Div. Nom. 11. 7, MPG 3, 645 A és Div. Nom. I. 5—6 és sok más helyen. 7 Coel. Hier. VII. 4, MPG 3, 212 A.

Next

/
Thumbnails
Contents