Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
NEOPLATONIKUS VOLT-E DIONYSIUS AREOPAGITA 43 Igaz, hogy néha egészen pantheistikus hangzású formulákkal találkozunk nála, mint például a De div. nom. II. fejezetében (9. §), ahol az Istenről azt mondja, hogy «az egységén belül különbségek vannak, és sokszorosodik (noXXajiXaaiáCexai) anélkül, hogy egységéből kilépne ... sokszorosodik pedig az ő egysége a belőle fakadó lények sokasága folytán.1 A teremtmények eszerint tehát az Istennek megannyi sokszorosításai, és az Istennek teremtő tevékenysége az Isten létének differenciációja, különböző mozzanatokra való felbontása : különbségeknek (ôicocQÎOEiç) az Istenen belül hívják a theológusok az Isteni ősoknak az Isten jóságához illő származékait (ngoôôovç) és megjelenési módjait (éxcpávoeig)1 2 Más helyen Istenről egyenesen azt mondja, hogy ő «minden és semmi»,3 és ezt később ügy magyarázza, hogy «minden, amennyiben Ő mindennek az oka, és mindennek a princípiuma és eredete őbenne van meg magasabb módon, mint a tárgyban magában, és semmi, mert összehasonlíthatatlanul fölötte áll minden lénynek».4 Ha még ehhez azt is vesszük, hogy néha úgy nyilatkozik, mintha a teremtő tevékenységet az isteni jóság szükséges járulékának tekintené — például : az ő jót cselekvő szeretete a létezők iránt nem tűrte, hogy alkotás nélkül maradjon, hanem a létfelesleg szerinti teremtésre ösztönözte őt5 és más helyen : mivel ő a jóság, még pedig a substanciális jóság, jóságát minden létezőre kiterjeszti... amint a nap, minden megfontolás és elhatározás nélkül, természete folytán árasztja szét világító erejét»6 — akkor hajlandók lehetünk azt mondani, hogy ő még neoplatonikusabb a neoplatonikusoknál, és teljesen átvette az emanációs rendszerüket. És mégis alapvető különbség van közöttük. Amikor ő azt hangoztatja, hogy minden lény az Istenből fakad — annyira hangoztatja, hogy majdnem pantheizmusnak látszik az ő felfogása —, akkor éppen a neoplatonizmus fokozatos emanációfogalmával helyezkedik szembe. Elfogadja ugyan a neoplatonikusok által felállított létfokozatokat, és fel is használja ezeket saját tanításában. Nem közvetlenül a teremtményeket állítja szembe az Istennel, hanem az Istenből fakadó létmozzanatokat, részesedési módokat «önmagukban véve» (az avxoelvai-1, az avxoÇanj-t, az avxoaocpía-ty és az ezekben való részesedés, szerinte is, létezőkké, élőkké és gondolkodókká a véges lényeket. így tehát nála is az àjiéÛFMoov — fiETO/f]—fiexeyov és fxEXEyófiEyov schémára bukkanunk, az ősegység és a részesedő véges lények közé iktatott első ema1 MPG 3, 649 A. 3 Div. Nom. II. 4, MPG 3, 640 D. 3 Div. Nom. I. 6, MPG 3, 596 C. 4 Div. Nom. V. I, MPG 3, 824 B. 6 Div. Nom. IV. 10, MPG 3, 708 B. 3 Div. Nom. IV. 1, MPG 3, 693 B. ’ Div. Nom. IL, V. és XI.
