Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
372 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN nak tanítási életfolyamata elevenedik meg az elindulás kezdő lépéseitől a céU tudatosan kifejlesztett magasabb rendi tan-ökonómiáig. A középkor művelődési eszményeinek jellemző tükörképe bontakozik ki az iskolázásra vonatkozó rendi törvényhozásból. A keresztény Európa szellemi egységének beszédes megnyilatkozása, hogy a rendi főiskolákon nemzetiségre való tekintet nélkül ugyanaz a fegyelem, azonosak az iskolai törvények és szokások, közösek a kiváltságok és kötelességek. Eleven képben jelenik meg a növendékek mindennapi élete, tanulása, erkölcsi nevelése, pihenése, szórakozása, ünnepeik, játékaik. Majd szóba jön az akadémiai fokozatok elnyerése, a doktorráavatás formaságai, a gondos tanárképzés, a tanerők kiválasztása, számuk, kötelességeik, kiváltságaik, működési szabályzatuk s a különböző iskolatípusok. Színes az a fejezet (Egyetemi jellegű rendi iskolák), amely a rend párisi letelepülését, szellemi térhódítását, küzdelmeit, valamint a többi rendi egyetemek : Oxford, Cambridge, Toulouse keletkezését mutatja be. A ferencesek könyvkultúrájáról szóló fejtegetés mellett a rend szellemi életének mélyebb rétegeibe hatol «A szellemi élet és iskolai irányok» c. fejezet, amely az ágostonos iránynak az aristotelizmus több tételével való meg- termékenyülés következtében kialakult sajátos ferences teológiai irányzatot s a fejlődés vonalának legmarkánsabb képviselőit mutatja be. Hasznára vált volna a könyvnek, ha ez utóbbiból többet nyújt, még esetleg az iskolázás technikai része ismertetésének leszűkítése árán is. Módszertanilag előnyös lett volna, ha a ferences tudományosság legfőbb képviselőiről (Iskolafők és tanítványnemzedékek) felemlíti a szerző a legjellegzetesebb életrajzi adatokat s a kevésbé jelentős műveket és kiadásaikhoz fűzött aprólékos megállapításokat jegyzetben hozza. — A felhasznált irodalom bő, sajnálatos azonban, hogy Rashdall nagy angol egyetem-történetének multszázadi kiadását használja, holott az nemrég új kiadásban, sokkal bővebben, javított adatokkal s még inkább javított szemlélettel jelent meg. Ügyszintén az egyetemekről írva ma nélkülözhetetlen St. d’Irsay 1933—36-ban megjelent kétkötetes műve. Talán jól használható lett volna Grabmannak Methoden und Hilfsmittel des Aristotelesstudiums im Mittelalter, 1939. c. műve. — Valószínűleg elírás : «A domonkosoknak és Szentviktori Hugónak a pápa különleges hatalmat adott ...» — (152) Szentviktori Hugó a tárgyalt időszaknál egy századdal korábban élt. Sajnáljuk, hogy a magyar vonatkozásokra nem terjedt ki, pedig ehhez szép kezdeti anyagot talált volna Karácsonyinak a ferencrendiek történetéről, Kardosnak a középkori magyar kultúráról szóló műveikben, hogy hirtelenében csak ezt a kettőt említsük s nem szólva a szétszórtan található részlettanulmányokról. Itt-ott a rend iránt érzett nagyrabecsülés lírai megnyilatkozás felé hajló hangja nem mutatja minden ponton azt a szellemi önfegyelmezettséget, ami több újabb dominikánus vagy jezsuita szerző teológiatörténeti feldolgozásában olyan jólesően olvasható. E bíráló megjegyzések ellenére is hasznos és értékes az a történeti kép, amelyet a szerző a ferencesek tanulmányi életének múltjáról könyvében szeretettel, szorgalommal és hozzáértéssel megrajzol. Félegyházy József.
