Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
354 MÓRA MIHÁLY telenítő belföldi állami ítélet erejét nyeri el. Az osztrák állami jogrendszerben egyedül érvényes világi törvény1 szerint azonban a legfelsőbb osztrák bíróság a házasságot érvénytelenné nyilvánító egyházi döntést csak abban az esetben ismeri el a állami jog területére is hatályosnak, ha többek között azt is megállapítja, hogy első fokon Ausztria területén fekvő egyházi bíróság járt el.1 2 Abban az esetben, ha a püspök nem mint egyházi bíró és nem bírói eljárás folyamán, hanem mint közigazgatási szerv, közelebbről nem szabályozott közigazgatási eljárás folyamán hozza meg utóbbi döntését, ez az állami jog területén nem nyer elismerést.3 Ha tehát a rendkívüli házassági köteléki per nem bírói, hanem közigazgatási eljárásnak tekintendő, az itt hozott határozat az osztrák állami jog területén nem hatályosulhat. Sajátságos, hogy a végre nem hajtott házasság pápai felbontására irányuló ú. n. inkonszummációs eljárás során hozott pápai döntés nem nélkülözi — a Signatura és a legfelsőbb osztrák bíróság vázolt eljárása után — a polgári hatályt, annak ellenére, hogy ez kegyelmi-közigazgatási és nem bírói aktus. Ez azonban kivétel és azért nem hozható fel az előző bekezdésben foglaltak ellenében, mert a szóbanforgó osztrák törvény4 * az államjogi hatályt az ilyen pápai döntésre kifejezetten5 elismeri6 anélkül, hogy bármily megszorítást tenne. 1 Bundesgesetz vom 4. Mai 1934, BGBl, Nr. 8 vom 7. Mai 1934 betreffend Vorschriften auf dem Gebiete des Eherechtes zur Durchführung des Konkordates zwischen dem Heiligen Stuhle und Österreich vom 5. Juni 1933, BGBl. 1934, II Teil, Nr. 2. ; 3. §. I. bek. b) pont. 2 J. Haring: Kommentar zum neuen österreichischen Konkordat, Text des Vertrages mit Erklärungen, Innsbruck—Wien—München 1934, 47. 3 R. Köstler: Das österreichische Konkordats-Eherecht, Wien 1937, 144. Szerző rámutat arra is, hogy az osztrák igazságügyminisztérium részéről közzétett lajstrom, amely az egyházi bíróságokat sorolja fel, az 1990. c. szerint működő házassági eljárásjogi szervet következetesen nem említi meg a bíróságok között. 4 L. fentebb 1. jegyzet. 6 4. §. I—III. bek. * V. ö. Haring, Kommentar, 48. K. Wahle: Das österreichische internationale Scheidungsrecht und das Konkordat mit dem Heiligen Stuhl, Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht 1934 (VIII), S. A. Berlin und Leipzig 1934, 34. — Hogy milyen következmények származhatnak abból, ha a végre nem hajtott házasságot felbontó pápai dispenzációra annak világi jogi hatásában per analogiam a házasság semmissé nyilvánítására vonatkozó normákat (vagy a semmissé nyilvánítástól függő vagyonjogi jogszabályokat) alkalmazzák, arra az olasz világi bíróságok ítéleteivel szemben találóan mutatott rá D. Schiappoli: Gli effetti civili della dispensa pontificia dal matrimonio rato e non consummato, Foro Italiano, vol. LXIV, fase. VII., Estr. Roma 1939, 6—19., v. ö. még: Schiappoli, Un caso di divorzio in diritto canonico, Studi in onore di F. Scaduto, vol. II. Firenze 1936. Ellenkezően A. C. Jemolo: Il matrimonio, a F. Vassali-féle Trattato di diritto civile italiano c. gyűjt., Torino 1937, vol. III. t. 1,314. — V. ö. fent 1. jegyzetben id. osztrák törvény 4. §-ának II—III. bek.-t.
