Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
SZÉLJEGYZETEK A RENDKÍVÜLI HÁZASSÁGI KÖTELÉKI PERHEZ 353 azonossága teljesen elmoshatná a két (bírói és közigazgatási) eljárás közötti különbséget és mellőzhetővé tenné a bíróság megalakítását vagy a per természetjogi kautéláit. Tehát még abban az esetben, ha egy püspökségben az általános helynök és a szentszéki elnök tisztsége időlegesen perszonális únióban egyesült, általában nem közömbös, hogy valamely ügy elintézésre a bírói vagy a közigazgatási hatóság illetékes-e. Lefokozottabb formában áll ez a rendkívüli házassági perre is, bár az igaz, hogy itt elsőfokon (és természetesen annál inkább másodfokon) nem társasbíróság, hanem az 1576. c. 1. § 1° rendelkezése alóli kivételként csak egyesbíró jár el. A rendkívüli házassági köteléki eljárás per jellege ezenfelül még más, nem kevésbbé fontos gyakorlati következményekkel is járhat, amelyet a perjogászok nem méltatnak kellő figyelemre. Gondoljunk azokra az országokra, ahol a C.I. C. utáni konkordátum a kánonjognak és így a házassági bíráskodásnak is, a katolikus házasságokra vonatkozóan csaknem kizárólagos szerepet juttat. Ilyen volt a helyzet az 1933 május hó 5.-én kelt és 1934 május 1.-én hatályba lépett osztrák konkordátum1 következtében. A konkordátum VII. pontja u. i. elismerte az egyházi bíróságok és hatóságok illetékességét a házasság semmissényilvánítása és a végre nem hajtott házasság felbontása tekintetében (VII. art. 3. §). A vonatkozó határozatok és ítéletek azután, hogy «jogerősekké» (? ; valójában «definitive»-végítélet, befejező döntés1 2) válnak, előbb a római Signatura Apostolica-nak lényegileg perjogi felülvizsgálata alá kerülnek. Ha ez a revízió sikeres, a Signatura megküldi az átvizsgált határozatot a legfelsőbb osztrák bíróságnak és csak utóbbinak nem nyilvános ülésben hozott elismerésével (végrehajtási nyilatkozat, Vollstreckbarkeitserklärung) lépnek hatályba az osztrák állami joghatások (VII. art. 4. §), azaz ezzel az elismeréssel az egyházi döntés a házasságot érvény1 Közzétéve : Bundesgesetzblatt für den Bundesstaat Österreich, Nr. 2. vom 1. Mai 1934, 1934—11 és AAS, 1934 (XXVI), 249 sköv. és másutt is, mint J. Hollnsteiner: Das konkordat in seiner kirchen- und staatsrechtlichen Bestimmungen (P. Hajek—H. Grimeisen) Leipzig—Wien—Berlin 1934, Tagblatt Bibliothek Nr. 1042/1043, 59 sköv. (2Das österreichische Konkordat stb., Leipzig—Wien 1937, 65 sköv.), Giannini: I concordati postbellici, II, Milano 1936, 304 sköv. — A példa az ú. n. «Anschluss» előtti időből való. 2 Az olasz szöveg helyes, a német szöveg (VIL art. 1. mondat) fordítási hibát tartalmaz (helyesen u. o. 4. mondat : nem «rechtskräftig», hanem «endgültig»). A házassági ügyekben hozott Ítéletek és határozatok u. i. a kánonjog szerint (1903. c.) lehetnek véglegesek, az eljárást befejezők, de nem jogerősek (rés rudicata ; utóbbira a hazai polgári törvénykezési jogi irodalomban alapvető Schönwitzky B. : Az Ítélet és a jogerő, Bevezetés a jogerőtanba. Eger 1938.) A jelentékeny hibát H. Barion [Über doppelsprachige Konkordate. Eine konkordatstechnische Studie, Deutsche Rechtswissenschaft, 1940 (V). 3. f. 230—242] példái között nem említi, holott arra már Köstler (Das neue österreichische Konkordat. Zs. f. ö. R., 1935 (XV), 1. f. 4) felhívta a figyelmet. Theologia. 23
