Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
24 ARTNER EDGAR kívül az alkotás stílusa is elősegíti legtöbbször az időmeghatározás pontosságát.1 Nagyon elnyújtaná tárgyalásunkat, ha valamennyi katakombái Mária-ábrázolásra ki akarnánk terjeszkedni, vagy éppen minden ókeresztény Mária-emlékről megemlékezni ; ezek száma ugyanis a legújabb kutatások során igen megszaporodott és alig van az emlékeknek csoportja, amelyben elő ne fordulnának.2 De még az üldözések korának minden katakombái Mária-képéről sem akarunk részletes beszámolót adni,* 1 Az említett Styger: Die römischen Katakomben. Berlin, 1933. — ez utóbbit tekinti a legmegbízhatóbb időmegállapító tényezőnek. Másrészt azt állítja ugyan, hogy «ma» már ismét százéves Iatitüdök is keletkeztek egyes katakomba-részek datálásánál, de ezt a zavart jórészt ő maga keverte föl s Így eljárása veszélyesen hasonlít a tintahaléhoz, amely a sajátmaga előidézte zavarosban nem tud tájékozódni. Megjegyezzük előre, hogy — mint egyébként meglátjuk — az alább tárgyalandó ábrázolások korát ő is nagyjában arra az időre teszi, mint a kutatók zöme. — Viszont ugyanő annyira eltúlozza az emlékeknek egyéb történeti forrásokkal szemben való felsőbbségét, hogy főszabályként kijelenti : «Az emlékeknek ugyanazt a kort kell mutatniok, mint amelyet a történeti feljegyzések tanúsítanak, egyébként ez utóbbiak értéktelenek». A helyes középúton az a nézet halad, amely kölcsönösen iparkodik egymással megvilágítani az életnek és az irodalomnak hagyományait. 3 Csak a katakombái Mária-ábrázolások száma a 11-tól a IV-ik századig terjedő időből húsz körül mozog. — V. ö. Theologia 1941, 267. old. 3. j., 268. old. 1. j. 3 Nagy vonásokban megtalálható ez szerzőnek egy ismeretterjesztő tanulmányában : A római katakombák (Katolikus Almanach 1927., 731. old.) egyik fejezetében. — A római katakombák feltárása után De Rossi is nyilvánosságra hozott ilyen tárgyú monográfiát : lmmagini scelte della beata Vergine Maria tratte déllé catacombe romane, Roma, 1863. — Majd a Schütz által is idézett Liell J. műve : Die Darstellungen der allerseligsten Jungfrau Maria, Freiburg im Br.-ban jelent meg 1887-ben. Azóta számos kisebb-nagyobb mű tárgyalja Szűz Máriának képzőművészeti megörökítéseit, amelyekben szerzőik figyelmüket eme legrégibb Mária-ábrázolásokra is ki szokták terjeszteni. Így Sinding Olav: Mariae Tod und Himmelfahrt. Ein Beitrag zur Kenntnis der frühmittelalterlichen Denkmäler, Krisztiánja, 1903. — Munoz A.: Iconografia della Madonna. Studio delle rappresentazioni della Vergine sui monumenti artistici d’oriente e d’occidente, Firenze, 1904. — Jameson A.: Legendes of the Madonna as represented in the fine arts, London, 1907. — P. Delattre: Le culte de la Sainte-Vierge en Afrique, Paris, 1907. — U. a. : Découvertes Mariales à Carthage, Lyon, 1907. stb. — A legújabbak közül pedig emlitendők Faraoni G.: La Madré di Dio nell’arte, Venezia, 1931. — Kleinschmidt Beda: Maria in der monumentalen Theologie des Altertums (Theologie und Glaube, 1932., 288.). Klein Dorothee: St. Lukas als Maler der Maria (Ikonographie der Lukas-Madonna), Berlin, 1933. (V. ö. Revue d’histoire ecclés. 1935., 123. — Maercz ismertetését.) — Zykan J.: Das Marianische Gnadenbild in der katholischen und in der Ost-Kirche (LTllustr. Vatic. 1937., 137., 174.). — Lasarefj Victor: Studies in the iconography of the Virgin (The Art Bulletin 1938., 26.) — Korevaar—Hesseling Elisabeth H.: Die Entwicklung des Madonnentypus in der bildenden Kunst, Berlin, 1938. — Bruylants P.: Les origines du culte de la Sainte Vierge à Rome (Questions liturgiques et paroissiales, 1938., 200., 270.).
