Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
EGYHÁZI IRODALOM SZENT ISTVÁNTÓL KÁLMÁN KIRÁLY HALÁLÁIG 259 lemző bibliai hozzámérés : bölcsesége, hallgatása, igazságossága, mint Salamoné, «megfékezte magát, mert hogy írva van : a bölcs végére tartja haragját», — de itt az élet mozzanatai nem illusztrációk, az idézetek nem válnak a szerkesztés elvévé. Emberi mozzanatok iránti érdeklődésére jellemző, hogy egy villanásra elénk vetíti a magánembert is : a besenyő támadás előtt Szent István «éppen távoli vidéken vadászattal foglalkozott, hogy terhelő sok gondja után eltörődött testét valamennyire felüdítse». A legendában már az érdekesség iránti hajlamnak is van némi nyoma : Szent István életéből legjobban a besenyő betörés és az erőszakoskodók bűnhödését emeli ki, valóságos kis anekdotává bővíti ki, színezi át, oly ügyesen, hogy még a «népies, népmeséi» szerkezet föltevésére is okot szolgáltatott hármas tagozódásával.1 Az érdeklődésnek ez a fordulata, amely a román királyeszménynek a legendában rajzolt és közkeletű képén természetesen nem változtat sem itt, sem a századvége más szövegeiben,1 2 még szembetűnőbb Hartvik legendájában, amelyet a két előző legendából szerkesztett egybe. Ő egy lépéssel még tovább megy : műve az első jelentős nyom a fejlődésnek azon az útján, amelyen Szent Gellért első, puritán egyszerűségű életrajza, más források, történeti művek alapján, különböző betoldásokkal, a XIV. századra színes, regényszerű elbeszéléssé, helyenkint valóságos novellává válik. Hartviknak azok a betoldásai, amelyek sem a nagyobb, sem a kisebb legendában nem szerepelnek, általában az elbeszélés regényessé tételét szolgálják, mint a koronaküldés története, Sebestyén érsek meg- vakulásának «valószínűtlen meséje,» a szentjobb elveszésének és megtalálásának legendája. Ilyen a legenda major álomjelenetének megkettőzése. A majorban Gézának álombéli látomás ígéri meg Istvánt. Hartvik szerint Adalbert megérkezése után az álom megismétlődik Géza feleségének, minden kétség elhárítására, ha netalán az egyedül a férfi előtt történt látomásban kevés hitelesség találtatnék. A nagyobbik Szent lstván-legenda szerint Szent István «uralkodása részeséül, különösen ivadékai fennmaradása okából» vette el Henrik nővérét. Szent Imre legendája szerint az ifjú hercegnek királyi nemből való leány jegyeztetett el, hogy a két királyi ágból királyi utódok származzanak. A nőről e legendák csak anyai hivatásuk legszűkebb keretei között tudnak, vagy — mint Szent Imre legendája — akkor, ha a szüzesség erénye ékesíti. Korábban Szent Gellért többször hevesen kifakad a nők ellen, főként a papi önmegtartóztatással kapcsolatban. Szent Imre legendája a Szent Athanasiusnak tulajdonított Exhortatio ad sponsam 1 Varjú Elemér szerint «az egész olyan, mintha egy jámbor pásztorember mondaná el az első magyar király történetét az esteli tűz mellett». I. m. 94. 1. 2 «Non enim sine causa rex gladium portat — mondja Albericus, — Dei enim minister est, vindex in iram ejus, qui malum agit...» Péterfy: Sacra concilia 42. 17*
