Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Móra Mihály: Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez
254 MÓRA MIHÁLY 1. a hét akadály bármelyikének 2. keletkezése minősített okiratból hitelesen kitűnjék, 3. az akadály megléte (akadályt megszüntető tény hiánya) ugyanígy megállapítható legyen. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy ezt az egyszerűség kedvéért sematikusan ábrázolt képet részleteiben ki kell egészíteni. Említsük meg már most, hogy ligamen esetén a másik házastárs életbenléte vizsgálandó és nem a felmentés. A «par certitudo»-hoz viszont az okiraton kívül más bizonyítási eszköz révén is el lehet jutni. Ha ezek a feltételek együttesen fennforognak, akkor a házassági köteléki per egyszerűsítve folytatható le: a szentszéki elnök előzetes vizsgálata után a püspök (Ordinarius) vagy bírói helyettese (officialis és nem a vicarius generalis, 228 art.) a feleket, a kötelékvédőt és esetleg az egyházi ügyészt meghallgatja. Ha már most az előfeltételek hiányát állapítja meg, az iratokat átteszi a rendes egyházmegyei bírósághoz (227 art. 2. §) ; ha pedig az előfeltételek meglétét konstatálja, röviden indokolt ítéletben határoz a házasság érvénytelensége kérdésében. (227 art. 1. §) A rendes köteléki pertől eltérően, amely a házassági semmiségét kimondó első ítélet ellen a házasságvédőt a felebbezés benyújtására feltétlenül kötelezi (1986 c., 212 art. 2. §), a sommás házassági perben a kötelékvédő csak akkor köteles felebbezni, ha mérlegelése eredményeként úgy véli, hogy az akadály fennforgása nem bizonyos, vagy pedig a felmentés (a másik házastárs életbenléte) valószínű. (1991 c., 229. art. 1. §.) A sommás eljárás alapja nem más, minthogy bizonyos akadály keletkezése és a döntéskori megléte, a felmentés hiánya, illetve másik házastárs életbenléte okiratok révén könnyen megállapítható legyen. Ez nyújt biztosítékot és egyben indokolja, hogy az egyházi bíró praetermissis sollemnitatibus (1990 c.), tehát egyszerűbben járhasson el : az okirat birtokában az ítélet meghozatalához szükséges erkölcsi bizonyossághoz nem szükséges további szélesebb bizonyítást lefolytatni. Részben ez a gyakorlati tapasztalat indokolja a házasságvédő felebbezési kötelezettségének enyhítését is. Ez viszont azzal az eredménnyel jár, hogy ezek a köteléki perek az esetek legnagyobb részében gyakorlatilag valóban már az elsőfokon befejeződnek. A házastárs legtöbbször ügyének befejezését kívánja és így a házassági kötelékvédő perorvoslatának hiánya, hacsak az egyházi ügyész nem él ezzel a jogával (229 art. 2. §-a esetén), befejezetté teszi az ügyet és előáll az új házasság kötésének lehetősége. Akárhogyan is álljon valamely jogintézmény jelentőségének kérdése, a tudomány érdeklődése ettől jórészt független. Méltán tartják, hogy ez a rendkívüli házassági köteléki per számos nem érdektelen kérdést vet fel mind a jogtörténet, mind a jogdogmatika terén és ezért a perjogászok alaposabb tanulmányozására érdé-
