Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
AZ ŐSEGYHÁZ MARIOI.ÓGIÁJA 23 voltak, amikor részint csak igen kevés kereszténynek volt ideje és módja írással foglalkozni, részint pedig tudvalevő, hogy a reánkmaradt írások az akkori keresztény irodalmi termelésnek is csak töredékét képviselik. Ha tehát valóban csakis az imént említett egy-két nyilatkozatban merülne is ki az őskereszténység egész tanuságtétele a Boldogságos Szűzzel szemben elfoglalt álláspontjáról, még akkor is csak annyit volna szabad az igazán elfogulatlan kutatónak állítani, hogy nem tudunk a reánkmaradt adatokból biztosan ítéletet alkotni. De minthogy mégis találhatók életjelek, ha kevés és elszórt nyilatkozat is, de mégis valami, argumentum a silentiot már nem lenne szabad megkockáztatni. Akik ezt mégis megtették, azok azután az újabban mind nagyobb számban napfényre kerülő Mária-emlékek bizonyító anyaga előtt vallottak szégyent. Ezek az emlékek ugyanis bőségesen kitöltik azt az űrt, amelyet az ősegyház írói a Mária-tiszteletet illetőleg maguk után hagytak. Nem olyan túlságosan nagy ezeknek a száma sem, de aki nem önmagukban tekinti azokat, hanem módja van összehasonlítást tenni más egykorú ábrázolások egy-egy fajtájából reánkmaradt képek számával, csakhamar meggyőződhetik róla, hogy ókeresztény (és főleg őskeresztény, azaz első három századi) viszonylatban mégis csak tekintélyes csoportról van itt szó. Ehhez járul azután még jó néhány meggondolás azokat a manapság már a tudományos világ színe előtt nyilvánvalóvá vált előnyöket illetőleg, amelyek az emlékeket általában minden írott kútfővel szemben megilletik. A kérdéses emlékek mindegyike ugyanis annyira a köz ellenőrzése alatt állott feltárása óta és áll most is kivétel nélkül, hogy az autencia kérdése itt józanul alig bolygatható.1 Megtámadható a művészeti emlékeknél jóformán csakis a kor és az ábrázolat tartalma ; főleg ha annyira romlott a kép állapota, hogy különféle értelmezéseket is bele lehet magyarázni. Az emlékek datálása éppen azért elsőrangú feladat, amely olyan esetben, amikor az illető emlék eredeti helyén maradt, mint az in situ feliratoknál, a környezetből ma már majdnem évtizednyi pontossággal megállapítható. A képeknél a lelőhelyen 1 Mint ezzel szemben bármely Írott kútfőnél, még a Szentírást sem véve ki, miként igen találóan meg is jegyzi Schütz i. m. 68. old. : «A racionalizmus megátalkodott csodaiszonyában ezeknek a kétségtelen történeti bizonyságoknak súlya alól nem vonhatja ki magát máskép, mint hogy bevált receptje szerint a Szentírás világos helyeit későbbi betoldásoknak minősíti ...» — Viszont az emlékeknél legfeljebb azt lehet megkísérelni, amit Styger próbál érvényesíteni, amikor épp a tárgyalandó egyik Mária-ábrázolást illetőleg azt állítja, hogy reprodukciói retusáltak ! Mi sem könnyebb, mint ezen változtatni, csak új fényképfelvételt kell készíttetni s a kétely máris megoldódott. Természetesen a fényképező lencse erősebb lévén a legtöbb emberi szem lencséjénél, a fényképen tisztábban fog látszani a kép, mint eredetiben. — V. ö. P. Dőld Alban O. S. B. : Die Leica als Aufnahme-Apparat bisher noch unphotographierbaren Katakomben-Monumente (Riv. di arch, christ. 1936. 349.).
