Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Artner Edgár: Az ősegyház mariológiája
22 ARTNER EDGAR születését többször hangoztatja és felrója a zsidóknak, hogy Izajás ismeretes jövendölésében a «szűz» szót «fiatal leány» kifejezéssel cserélték ki.1 Ezekkel nagyjában ki is merítettük mindazt,2 amit az üldözések korának keresztény írói mondani tudtak az Úr Jézus Anyjáról. Bár igazuk van a hittudósoknak, amikor egyrészt azt mondják, hogy in nucleo már e szerény tapogatózásokban is benne van mindaz, amiből a további dogmafejlődés Szűz Mária teológiáját, a mariológiát kiépítette, de viszont másrészt abban is igazat kell adnunk nekik, ha éppen az említett irodalmi hagyomány szűkös voltát figyelembe véve megállapítják, hogy az újszövetségi iratok «tartózkodás»-a, amellyel Krisztus Urunk nagysága mellett Szűz Máriáéval szemben viseltetnek, kiterjedt az első három keresztény század irodalmára is.3 Nem lenne ellenben igaza annak, aki ép ebből arra a következtetésre akarna jutni, miként minden idők racionalistái, hogy az ősegyház nem gyakorolta volna a Mária-kultuszt. Egyes korok felfogására és főleg cselekvéseire nem lehet egyesegyedül azoknak az írásoknak tartalmából következtetéseket levonni, amelyek történetesen ránk maradtak. Különösen igaz ez a megfontolás olyan időkre vonatkozóan, mint amilyenek éppen az egyházüldözések századai 1 Ápol. I. 33. — Lásd Schütz: Dogmatika, Budapest, 1937. II. 66. — 1. a. — A Dial, cum Tryphone-ban először állítja szembe Évát és Máriát (c. 100. — v. ö. c. 43., 66.). Ugyanezt teszi Szent Irenaeus is, amikor azt írja, hogy Mária engedelmességével tette jóvá Éva engedetlenségét, amiért nemcsak Éva védője, hanem az egész emberiség üdvösségének oka lett. (Adv. haer. III. 22, 4. — V. 19, 1.) 2 Csak nagyjában, mert hiszen elszórtan vannak ott még helyek, amelyek igen nagy kegyelettel emlékeznek meg a Bold. Szűzről. Ilyen pl. Aristides Apológiájának ismert helye, amelyben a kereszténységet Krisztus Urunktól eredezteti, majd az Isten Fiáról, aki a Szentiélekben a mennyből leszállóit az emberek megváltására és testet öltött, azt írja : ix nag&évov áyíag yEvvrj&elç àanÔQwç te xai à<p&ÔQa>ç (a szent Szűztől születve mag nélkül és romlás nélkül.) (Ápol. c. 15.) s Pl. Schütz fentebb idézett munkájában a Mariológia elején és végén is hangsúlyozza e körülményt. 61. old. : «Ugyanez a tartózkodás észlelhető az első három keresztény században». 95. old. : «Ez az alázat és rejtettség folytatódott az első három század egyházi életében. Ebben az időben az atyák Szűz Mária iránti tiszteletüket elméletileg oly erőteljesen juttatták kifejezésre, hogy a következő századok alig tettek túl rajtuk (így pl. Jusztin és Irén). De azokban a zivataros századokban az Egyház kultuszélete nem tudott nyugodtan kibontakozni. A kegyeletes emlékezés homlokterében a vértanuk állottak haláluk napjával és körülményeivel ; deSzűz Mária haláláról nem volt biztos hagyományuk. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Szűz Máriát a keresztények a Jézus Krisztussal való szoros kapcsolat miatt együtt ünnepelték szent Fiával, miként már a betlehemi éjtszakában az angyalok és pásztorok, később a napkeleti királyok az anyja ölén pihenő kisdednek hódoltak az első Mária-képek is a katakombákban (a 2. századból) így ábrázolják Szűz Máriát». Főleg azért idéztük ezeket a sorokat, mert további tárgyalásunk hozzájuk kapcsolódik.
