Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
IRODALOM — LITERATUR BULLETIN 187 akár protestáns egyházakról, amikor az itt ismertetett könyvvel egyidejűleg megjelent munkájában1 az Egyházat csak eszchatológikus valóságnak tartja és nyíltan kimondja, hogy «az Egyház nem e világi szervezet, nem e világi üdvintézmény?» . ... Elhiszem, hogy «a Biblia első lapján elbeszélt teremtéstörténet nem egyeztethető össze azzal, amit a természettudományi kutatás megállapított a világ keletkezéséről» (102. 1.), még pedig abból az egyszerű okból, hogy a Genezis szerzőjének eszeágában sem volt tudományos geológiai tanítást adni ! Elbeszélésének az a lényege, hogy az egész világmindenséget a végtelen hatalmú Isten teremtette a semmiből, időben, a saját dicsőségére és jónak ! Az Úrvacsoráról szóló kérdést «évszázados vitakérdés»-nek mondja maga a szerző is (169.1.), holott jól tudja, hogy ennek a kérdésnek központi jelentősége van a keresztény hitrendszerben, hiszen «az úrvacsora az Egyház életének egyik centrális megnyilatkozása». (U. o.) És ebben az olyannyira fontos kérdésben sem tud a protestantizmus négyszáz esztendő óta egységre jutni? Élénken tiltakozik ama katolikus tan ellen, hogy az úrvacsora az újszövetségnek áldozata : «Pálnál semmi nyoma sincs ennek ; I. Kor. 10, 14 az úrvacsorát ugyan párhuzamba állítja az ószövetségi áldozatokkal, de ebből egy szóval sem következik, hogy az úrvacsora áldozat volna : a párhuzamnak alapja t. i. . . . az, hogy az úrvacsora is, az áldozatok is közösséget létesítenek». (196. 1.) De nem veszi-e észre a tudós szerző, hogy Szent Pál egész okoskodásának csak akkor van meggyőző ereje, ha az Eucharisztiában éppen annyira valóságos áldozatot lát, mint Izraelnek és a pogányoknak az áldozataiban? Karner azt állítja, hogy «a Jézus létesítette új szövetségben nincs áldozat. Legalább is Jézus sehol- sem rendeli azt». (U. o.) De nem veszi-e észre a szerző, hogy az Eucharisztiát rendelő szavakban az evangélisták nem a másnapi kereszthalálra vonatkozó jövő időt, hanem a jelen időt használják, mely csakis az eucharisztikus kenyérre és borra érthető? így Mát. 26, 28 : rovro yág éanv ró alfiá /iov rfjç Ôiaêr/xriç ró tieqí nol.'köiv éxxwvó/ievov eiç àtpeaiv â/iagnôiv. — Márk 14, 24 : rovró éanv ró alfiá /iov rfjç ôiaûfjxrjç ró éx%vvvó/itvov vnég tio/Jmv. — Luk. 22, 19. a tó aöj/iá /iov-val kapcsolatban a ôiôô/ievov, a tó norffgiov rj xmvfj óiafhjxi/ év rw alfiarí fiov-val kapcsolatban pedig szintén az éxxvwó/ievov jelen idei igealakokat használja. Pedig Jézus a kehely tartalmát nem öntötte ki, hanem azt az apostolok itták meg az Üdvözítő parancsára ! Vagyis más szóval : az Úr Jézus igéiből a legvilágosabban következik az Eucharisztiának valóságos áldozati jellege, amelyet különben már Malakiás próféta a mindenütt bemutatandó «tiszta áldozatról» szóló jövendölésnek (1, 11.) szigorúan vett, valóságos áldozatra vonatkozó kifejezéseivel (ite]?!?, 1CJT3, rHini: nritt) is eléggé előre jelzett. — És ha nincsen az újszövetségnek valóságos külső áldozata, hogyan magyarázzuk Zsid. 13, 10-t? Hiszen az ott említett «oltárnak (évaiaarr/Qiov) correlativ fogalma az áldozat! A rendelkezésemre álló helynek szűk volta nem engedi meg, hogy mélyebIsten igazsága. Pál apostol levele a Rómabeliekhez. 185. 1.
