Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
IRODALOM LITERATUR — BULLETIN 185 kérdésével foglalkoznak. Keresztyénség és magyarság, — A «zsidókérdés», — Evangéükusság és nemzeti megújhodás, — A háború előtti és a jelenkori teológia főirányai, — Egy újonnan felfedezett evangéliumtöredék, — A Biblia és az értelmiség, — A Biblia az Egyház könyve, — Jézus feltámadása és a húsvéti hit, — Isten királysága az eszkatologikus szemlélet síkjában, — Megigazulás, bűnbocsánat és új élet Pál apostolnál, — Úrvacsora és evangélium, — A szerétéiről, — Az ismeretlen Isten, — ezek a cimei az itt olvasható tanulmányoknak. Karner professzor rengeteg adatot dolgozott fel e gyűjteményben. Főleg a legújabb kor protestáns teológiai mozgalmairól (44—76. I.) és a protestáns úrvacsora-tan körül felmerült újabb vitákról (168—198. I.) ad kimerítő képet, bár ez utóbbinál mellőzi a racionalizmus legszélsőbb túlhajtásainak bővebb ismertetését. Mindezekből a tanulmányokból egyszersmind a tudós professzornak bensőségesen vallásos, az igazságot komolyan kereső lelkülete sugárzik ki. Vitatott kérdésekben természetesen a lutheránus szempontot képviseli. De éppen ezért mélységesen fájlalom, hogy nem tud kiszabadulni a protestantizmust oly annyira jellemző következetlenségekből. így a 154. lapon helytelennek mondja a megigazulásnak katolikus szellemű értelmezését, «hogy az (t. i. a megigazulás) az embernek «belső megváltozása a bűnök eltörlése által», «a megszentelő kegyelemnek a lélekbe való beleoltása révén», de azért a 161. lapon ő is beszél «a keresztség által Jézus halálába és feltámadásába belemerített és megújult élet»-ről, elismeri, hogy «Pál apostol számára a Krisztusban megújult élet kézzelfogható, eleven realitás», még pedig nemcsak transcendens jellegű valóság, hanem ez már földi életünk folyamán is megvalósul. (162. 1.) Sőt még azt is olvassuk, hogy már «megigazultunk», és «Istennek a hívő keresztyén életét újjáformáló szeretete elárad szívünkben a nékünk adott Szentlélek által, a hit pedig a szeretet által munkálkodik». (U. o.) Hol marad itt a puszta «justitia forensis», a puszta «igaznak nyilvánítás», amelyhez pedig a szerző a 154. lapon mereven ragaszkodik, amikor így ír: «Mindez azt mutatja, hogy a megigazulás Pál apostol számára Istennek olyan bírói ítélete, mellyel az istentelent igaznak fogadja el»?. . . Vagyis más szóval : ha Szent Pálnak a megigazulásró! szóló tanítását a maga összefüggő, szerves egészében tekintjük és abból nem ragadunk ki egyes kifejezéseket, szükségszerűen a megigazulásról szóló katolikus tan ragyog felénk ... Az újabbkori protestáns teológiai irányok («modern» teológia, Schleiermacher rendszere, «történeti kritikai» teológia, liberális teológia, vallástörténeti iskola, egyházias teológia, a vallás mint irracionális élmény, Luther- renesszánsz, Kierkegaard és az exisztenciális gondolkodás, vallásos szocializmus, Barth Károly dialektikus teológiája stb.) ugyanannak a protestantizmusnak a keretein belül annyi széttagoltságot mutatnak, egymásnak oly annyira ellenmondanak a leglényegesebb kérdésekben is, hogy az újszövetségi szentírástudomány professzora bizonyára maga is mélységesen elszomorodik, ha Szent Pálnak erre az oly annyira jellegzetes mondására gondol : eí? xvgioç, fiía nioTiç, ív ßt'mrin/m (Ef. 4, 5.). . .
