Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
180 IRODALOM LITERATUR BULLETIN védelmi érdeklődés vezette ; ez szabta meg anyagának kiválasztását és Hauer ellen való csatasorba állítását ; ez sarkalta a nagy polemikus irodalom és az összefüggő szakkérdések (fajok története, lélektana, az árják őshazája, szétválása) alapos áttanulmányozására. Anyagának beosztásában és feldolgozásában is ez a szempont az irányadó. Először lélektani, majd bölcseleti alapon vizsgálja a faji vallásnak Hauer által megfogalmazott tételeit, majd a vallástörténeti összehasonlítás alapján veti el azt az állítást, hogy a vallás a faj függvénye. Hogy a vallástörténeti összehasonlításra alapot nyerjen, fel kellett sorakoztatnia Eurázia főbb népeinek fajtörténetét. Munkájának nagyobb részét a fajtörténet és a vallástörténeti összehasonlítás teszi. Az összehasonlításban az egyes népek vallástörténetének csak azt a szakaszát veszi figyelembe, melyben az illető népek még fajilag tisztáknak számíthatók. Munkájának utolsó része (Isten a vallástörténetben) az őskinyilatkoztatást, a nagyistenhitet, az ó- és újszövetségi vallást tárgyalja. Befejezésül a kereszténységnek a fajokhoz, népiséghez való viszonyát világítja meg. Nyéki munkáját elsősorban mint hitvédelmi művet értékeljük és dicsérjük szorgalmát a nagy anyag összegyűjtésében, megbízhatóságát és pontosságát a vonatkozó kutatások felhasználásában ; bátorságát és következetességét állásfoglalásában. Hitvédelmi célkitűzését jól oldotta meg, azt az állítást, hogy a vallás a faj függvénye, hogy minden fajnak más a vallása, hogy az árja faj és a kereszténység összeférhetetlen — tudományos vértezettel megcáfolta. A védekező álláspont többször kényszeríti polémiára, az ellenfél állításának nyomonkövetése és cáfolása nagyarányú kitérésekre. Ily szempontból kell megítélnünk a munka céljával csak lazán összefüggő kérdések (germán őshaza, Eckhardt stb.) részletes megvitatását. Ez az álláspont kényszeríti feldolgozásának oly egymásutánjára, mely a tudományos módszernek épp a fordítottja. Előbb tárgyalja problémáját lélektani, meg bölcseleti szempontból, csak azután közli a faj- és vallástörténet empirikus adatait. A kérdés bölcseleti megalapozásánál részletesen foglalkozik az egyediesítés elvével és a tomista megoldáshoz csatlakozik. Hitvédelmi szempontból oly esetekben, mikor az iskolás bölcseletben is több elmélet van, célravezetőbb volna, ha a megoldást nemcsak az egyik elmélet alapján keresnék, hanem megkísérelnék ugyanezt a másik elmélet nyújtotta alapon is. Bölcseleti, ismeretelméleti szempontból a vallás és faj tárgyalásánál a hangsúlynak amúgy sem az egyediesítés elvére kellett volna esnie, hanem arra, mi a metafizikai alapja a fajon (species) belül a fajták létezésének. A faji vallás hitvallói rendszerint többfajúnak (nemcsak többfajtájúnak) vélik az emberiséget. Az emberiség egyfajú- ságának igazolása szintén beletartoznék a szerző jelen munkájának célkitűzésébe. Nyéki munkája a faji vallás igényét elsősorban az árja vallás követelésével szemben cáfolja, de problémáját maga is általánosítja címével is, célkitűzésével is. Ezért sajnáljuk — tisztán hitvédelmi szempontból —, hogy munkájában nem került sor a «turáni» faji vallás évek óta meglevő mozgalmának hasonló jelszavaira.
