Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
170 NÉMETH PÁL A parabola célját is meghatározza. E szerint a parabola célja a szemléltetés és meggyőző bizonyítás, illetőleg szemléltetés által a bizonyítás. Más a példabeszédnek nem lehet.1 Habár Bugge elméletében van néhány vonás, amelyet helyeselnünk kell, mégis azt kell mondanunk, hogy elfogadhatatlan. Bizonyos mértékben ő is ugyanabból a szemszögből nézi Krisztus példabeszédeit, mint Aristoteleséit. Ez hibás ! Bugge állítására, hogy vannak Jézusnak kifejezetten bizonyító jellegű parabolái, válaszunk csak tagadó lehet. Lássunk egy példát. Bugge kijelenti : «Niemand setzt einen ungewalkten Zeuglappen auf ein altes Kleid (Mk. 2, 21), was nicht sowohl eine klare Vorstellung vermitteln, als vielmehr beweisen will, dass und warum Jesu neue Anschauungen nicht in das pharisäische System hineingepasst werden können, ohne dasselbe völlig zu verderben.»1 2 Vagyis azt állítja, hogy Márk 2, 21 bizonyítja a krisztusi és a farizeusi tanítás lényeges különbségét. Valójában semmivel sem bizonyít többet, mint a «Ti vagytok a föld sava» s «Ti vagytok a világ világossága» (Máté 5, 13—14), amelyekről Bugge csodálatos módon azt mondja : Das sind Illustrationen. Az igazság az, hogy Márk 2, 21 önmagában principium genericum, amely csak akkor bizonyítana, ha biztos volna az, hogy az itt használt kép önmaga erejéből Krisztus igazságának természetfölötti világában is érvényes. M. Meinertz bevallja ugyan, hogy a parabolában alkalmazott természeti kép nem önmagáért, hanem felsőbbrendű igazság kedvéért van,3 mégis a probléma fejtegetésénél, Bugge-ra támaszkodva, az Üdvözítő példabeszédeit részben bizonyító, részben szemléltető természetűeknek állapítja meg.4 Minthogy elmélete lényegében Bugge-éval azonos, megítélésére ugyanazok a megfontolások érvényesek, amelyeket Bugge-val kapcsolatban alkalmaztunk. Nem mondhatunk mást Lagrange,5 Durand és Vosté hasonló felfogásáról sem.6 3. Egészen egyedülálló és érdekes felfogása van Buzy-nek. Azt vallja, hogy a parabola természete szerint szemléltet, illusztrál ; megtörténhetik azonban, hogy ugyanakkor, amikor szemléltet, egyúttal bizonyít is.7 1 1. m. 8. 3 I. m. 60. 3 M. Meinertz, Die Gleichnisse Jesu, in Bibi. Zeitfragen, Folge 8. Heft (1921) 3/4, 13. 4 Ugyanaz, i. m. 19—20. 5 M.-J. Lagrange, Revue Biblique (1909), 192—212 ; 342—367, La parabole en dehors de l’Évangile. 6 A. Durand, Parabole, in Diet. Ápol. 11. col. 1566. M.-J. Vosté, Parabolae selectae D. N. J. Christi, Romae, I. 20. 7 «On peut (donc) conclure que l’illustration est à la base soit de la parabole, soit de la fable.» «Nous ne dirons pas pour autant que toute narration qui est illustrative, est à la fois argumentative, au sens obvie du mot. Mais il semble, — et ici nous nous séparons de la théorie exposée ci-dessus (utal a föntebb tárgyalt más véleményekre), — que toute narration illustrative peut
