Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
JÉZUS PARABOLÁINAK KÜLÖNBÖZŐ ÉRTÉKELÉSEI 17! A válasz röviden csak ez : Ha Buzy szerint a parabola valami módon csupán közvetve bizonyít, igaza van. Ha azonban közvetlenül, akkor Buzy teóriája helytelen. III. Mármost mit tartunk mi az Üdvözítő példabeszédeiről? Azt kell mondanunk, hogy mindegyikük valamely természetfölötti igazságot szemléltet. Annyi bizonyos, hogy minden parabola valamely, vagy a természetes világra, vagy a természetfeletti rendre vonatkozó hasonlóságot terjeszt elő. Pl. az ember hasonló a fügefához ; miként ugyanis a fügefa gyümölcsöt terem s ezáltal tulajdonosának hasznára van, éppen úgy az embernek kötelessége, hogy Istennek, a mindenség Urának jócselekedetekkel tartozását lerója. Azonban felvetődik a kérdés : lehet-e a fügefa esetében és más hasonló esetekben bizonyításról beszélni? A válasz az, hogy a krisztusi parabolák esetében közvetlen bizonyításról nem lehet szó. Következik ez a példabeszéd alkotó elemeiből. Ezek természetes elemek. Ezért a parabola mint a természetből vett kép a maga erejéből transzcendens igazságot bizonyítani nem tud. Viszont biztosan tudjuk a Szentírásból, hogy az evangéliumi példabeszédek természetfölötti igazságokkal állanak kapcsolatban. Nem önmagukért, hanem isteni tanítása kedvéért alkalmazta őket Krisztus. Nézzünk egy példát. Vegyük a tolvajról szóló példabeszédet. (Máté 24, 41—42; Luk. 12, 39—40.) Az éjtszaka váratlanul jövő tolvajnak parabolájával nem azt bizonyítja-e az Üdvözítő, hogy kötelességünk állandóan őrködni? Hogy a probléma lényegét megérthessük, különbséget kell tennünk a között, ami a parabolából közvetlenül folyik és a között, ami ebből következik. A tolvajról alkalmazott kép, imago, közvetlenül egy általános érvényű igazságot szemléltet, egy principium genericum-ot, amely önmagában közvetlenül meggyőzi az embert, jelen esetben ez az igazság az a romlás, amely a tolvaj részéről fenyeget. Ezt minden eszközzel el kell hárítani. Az egyetlen eszköz a veszedelem elhárítására az éberség. Tehát : a tolvaj parabolája természeténél fogva és közvetlenül élénken szemlélteti az éberség kötelezettségét, ha a családatya el akarja kerülni a fenyegető veszedelmet és vele járó károsodást. Viszont e szemléltetés eszünkbe hozza azt a kinyilatkoztatásból ismert igazságot, hogy lelkünk kincseit a sátánnal szemben csak folytonos éberséggel tudjuk megőrizni. Következőleg a parabola legfeljebb közvetve bizonyít. Az Üdvözítő számos példabeszédjét e szavakkal kezdi vagy zárja : Simile est regnum caelorum, vagy hasonlókkal. Ezek a szavak a természet világából kölcsönzött parabolákról kijelentik, hogy érvényesek a természet- fölötti rendben is, vagyis e bevezető szavak megteremtik a proporciót a terêtre argumentative, qu’elle soit fable ou parabole.» Introduction aux Paraboles Évangéliques, Paris, 1912, 14—15.
