Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
JÉZUS PARABOLÁINAK KÜLÖNBÖZŐ ÉRTÉKELÉSEI 169 telhetetlen és kegyetlen míihelyasztalán úgy járnak, mint az üde rétről letépett virág a mikroszkóp alatt. Mivel Jülicher hamis előítéletekből, téves feltevésekből, alaptalan okozati összefüggésekből s az isteni Mester parabolái céljának félreismeréséből indul ki, nem köthet ki a tudományos igazság révében. Válaszunk csak az, hogy az előítélet messze jár a tudományos igazságtól, a hamis feltevésből sohasem lehet helyes ítélet és vakmerőség olyasmit állítani, amit nem lehet komolyan bizonyítani ! A dolgok és történések igazi céljának ismerete nélkül lehetetlenség az igazság felderítése ! Jézus példabeszédeinek más a célja, mint Aristoteles paraboláinak ; következésképen más a szerepük is! Jülichernek is akad követője : Loisy. Dicsőíti mesterét, nagyrabecsüli «Die Gleichnisreden Jesu» c. könyvét és francia nyelvterületen szorgalmas buzgósággal propagálja. Hűségesen csatlakozik Jülicherhez a parabolákat érintő felfogásában.' Tanításáról az Egyház kimondta ítéletét. A parabolák kérdésében ugyanúgy kell vélekedni róla, mint mesteréről. 2. Azok közül, akik Quintilianus nyomán az evangéliumi paraboláknak egyenrangú kettős szerepet tulajdonítanak, legelőször Chr. A. Bugge méltatja érdemlegesen Krisztus példabeszédeit. Elutasítja Jülicher teóriáját. «Bei Aristoteles findet er (Jülicher) eine sehr klare und konzise Definition der «richtigen Parabel». Danach ist sie ein Beweismittel. Infolgedessen könne sie nur der Absicht dienen, eine Sache klar zu machen und es sei somit ausgeschlossen, dass der Zweck das Gegenteil von Klarmachen, nähmlich Verhüllen sein könne. Ferner : einige von den Parabeln Jesu sind zweifellos lediglich Beweismittel. Demnach müssen alle seine Parabeln ursprünglich lediglich Beweise oder Beweiserzählungen und demgemäss von allen allegorischen Zügen durchaus frei gewesen sein. Auf diese kurze und energische Formulierung reduziert ist die Theorie selbstverständlich nicht unangreifbar. Im Gegenteil !»1 2 Bugge megkülönböztet bizonyító erejű és szemléltető célzatú parabolát, a számbeli elsőbbséget mégis az előbbinek osztja ki. Véleménye szerint a 36 rövidebb evangéliumi parabola közül 26 bizonyító jellegű. Ezek a rövid példabeszédek szerinte csak emblémák. A tulajdonképeni értelemben 35 parabola közül 25 bizonyít, 10 pedig szemléltet.3 1 «A cet égard la parabole ne diffère pas de la fable, qui est, par ses origines, un genre populaire, la morale en action de philosophes inconscients. Comme la fable, la parabole est un récit fictif qui sert à faire valoir une idée d’un autre ordre, à raison de l’analogie qui existe entre cette idée et l’objet du récit, ou bien qui, dans un exemple particulier très significatif, montre une vérité générale. La parabole est une espèce de fable qui se distingue de la fable commune en ce que son application est rigoureusement limitée aux vérités de l’ordre religieux et moral, à l’économie et aux exigences du royaume, annoncé par Jésus et que sa matière ast empruntée à l’expérience actuelle, aux fénomènes de la nature, du monde vegetal et du monde humain.» Études Évangéliques, Paris, 1902, 59—60. 2 Chr. A. Bugge, Die Hauptparabeln Jesu, Gießen 1903. 3 1. m. 61—62 ; 63—64.
