Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
168 NÉMETH PÁL sub similitudinibus corporalium proponantur ; ut saltem vel sic rudes eam capiant, qui ad intelligibilia secundum se non sunt idonei.»1 Vagyis szerinte1 2 a parabola természeténél fogva csak szemléltetésre szolgál. 1. Az újabbkori feltevések első csoportjához azokat számítjuk, akik Aristoteles nyomdokain járnak. Weiss B. volt az első, aki a századfordulónál szinte kíméletlen kizárólagossággal tört lándzsát az evangéliumi parabolák bizonyító ereje és szerepe mellett. A hagyományos felfogással szemben kijelenti, hogy a parabola és az allegória között semmiféle rokonság sincs.3 Weiss elmélete kissé zavaros. Merész állítását a továbbiakban enyhíteni is igyekszik.4 * 6 Válaszunk erre az elméletre csak az, hogy a parabola, bármennyire is akarna bizonyítani és bármi módon is igyekeznék a természetfölötti világba belevilágítani, erre a maga erejéből képtelen. Weiss tanítványa : Jülicher, a modern, tudományos, racionalista kritika feltűnő mezében elvet minden hagyományos józanságot és felfogást, kétségbe vonja az újszövetségi szentiratok épségét és hitelességét, sőt az evangélistákat és az első két század keresztényeit egyenesen hamisítóknak nevezi, mert — szerinte — Krisztus Evangéliumát, de különösen paraboláit, gyökeresen és lényegesen megváltoztatták.’Ezek után nem csoda, ha a példabeszédekről alkotott véleményében messze fölülmúlja mesterét. Abban azonos a felfogásuk, hogy Jülicher is tagadja az allegória és a parabola közti szoros összefüggést. Jóval messzebb megy Weissnál akkor, amikor az Úr Jézus paraboláinak nagyobb részét a fabulák, mesék kategóriájába sorolja.'1 Ezenfelül szokatlan és erőltetett módon s nehezen érthető terminológiával törekszik bizonyítani a parabola bizonyító erejét.7 Módszerében a magasztos evangéliumi példabeszédek az élettől és valóságtól elvonatkoztatott, kétkedő kritika kér1 Summa Theol. I. 1. 9. 2 ln Matth. 13 : Homines rudes, quando divina sub similitudinibus explicantur, melius capiunt et retinent. 3 «Die Parabel ist keine Allegorie. In der Allegorie sind die einzelnen Züge frei gewählt und dichterisch komponiert, um im Bilde auf ein Abgebildetes hinzudeuten. Die Allegorie versinnlicht das Abgebildete, aber sie beweist nichts ; sie ist ein poetischer Schmuck, aber sie lehrt nichts. — Die Parabel will beweisen.» — Das Leben Jesu, 4. Aufl. Stuttgart, 1902. 476. 1. 4 476—477 1. : «Die Parabel will beweisen. Natürlich nicht im Sinne der logischen Demonstration. Sie will an den Ordnungen des natürlichen Lebens die Ordnung des höheren Lebens verstehen lehren, sie will die Uroffenbarung Gottes deuten an den Gesetzen, an die er das Natur- und Menschenleben bindet . . . Sie müssen der Wirklichkeit entlehnt sein (t. i. die einzelnen Züge des Gleichnisses)... Sie sollen alle dazu dienen, ein gegebenes Verhältnis, eine tatsächliche Ordnung zu illustrieren, denn in der Wirklichkeit dieser Ordnung beruht die Beweiskraft des Gleichnisses ...» 6 A. Jülicher, Die Gleichnisreden Jesu 2 Bdd. Tübingen, 1910. I. (2. kiadásban) 49. 6 «Die Mehrzahl der parabolái Jesu, die erzählende Form tragen, sind Fabeln, wie die des Stesichoros und des Aesoph.» Lásd : i. m. I. 98. 7 «Es ist eines der größten Verdienste von Bernhard Weiss, dies energisch betont zu haben : Die Parabel will beweisen.» I. m. 1. 105.
