Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése

JÉZUS PARABOLÁINAK KÜLÖNBÖZŐ ÉRTÉKELÉSEI

167

számára a példabeszéd szemléltető jellege : «Non idem oratorem decebit, ut occultis aperta demonstret. Sed illud quoque, de quo in argumentis diximus, similitudinis genus ornat orationem facitque sublimem, floridam, iucundam, mirabilem.»1 — Lehet-e mármost a parabola szemléltető is, bizonyító is? Nemcsak, hogy lehet, de valóban az is a cicerói és quintilianusi gyakorlatban ; viszont elméletileg sincs nehézség, mert ebben az esetben az elméletnek a jól bevált gyakorlat a szülőanyja.1 2

c) Téves az a felfogás, amely az evangéliumi parabolák végső normájaként akár az aristotelesi, akár a quintilianusi meghatározást veszi. A külső hasonlóság még nem jelenti a feltétlen azonosságot ! Jézus példabeszédei cél tekintetében annyira különböznek Aristoteles parabolájától, hogy ez a jellegük meghatározza belső önállóságukat. Különben is a görög világ nagyon távol áll Krisztustól. Ha egyáltalán függésről kellene és lehetne beszélni, akkor legfeljebb az ószövetségi masai jöhet tekintetbe.3

II.

Tegyük mármost a vizsgálat mérlegére az egyes parabola-elméleteket. Mielőtt a modern felfogások méltatásához kezdenénk, nézzük meg Szent Ágoston, Beda Venerabilis és Szent Tamás véleményét az Üdvözítő paraboláiról.

Szent Ágoston elméleti fejtegetései, vagy helyesebben megjegyzései értelmében az evangéliumok példabeszédei szemléltetnek is, bizonyítanak is. Állításának bizonyítására példabeszédeket válogat ki. Amikor a bűnösökkel szemben köteles megbocsátásról (Máté 18, 21—35.) és a tékozló fiúról szóló példabeszédekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy ezeket az Úr Jézus «secundum similitudinem» alkalmazza, igazat mond, mert ezek valóban szemléltetnek.4 Ellenben nem fogadhatjuk el megállapítását Máté 6, 30 és Luk. 16, 1—3 helyekre vonatkozólag, éspedig kettős okból nem. Szerintünk Máté 6, 30 csupán argumentatio a minore ad maius, Luk. 16, 1—3 pedig imago a contrario et a jortiore petita, de egyik sem szorosan vett példabeszéd, ellentétben Szent Ágoston felfogásával, aki mindkettőt parabolának tartja.5 6

Ugyanezeket kell megállapítani Beda Venerabilisról, aki Szent Ágostonnak hűséges követője.*1

Szent Tamás találóbban fogta meg a kérdés lényegét. «Convenit. . . Sacrae Scripturae, quae communiter omnibus proponitur,... ut spiritualia

1 Inst. orat. VIII, 3, 74. — Ugyanott VIII, 3, 73 : ez olvasható : «Quo in genere id est praecipue considerandum, ne id, quod similitudinis gratia adscivimus, aut obscurum sit, aut ignotum. Debet enim, quod illustrandae alterius rei gratia assumitur, ipsum esse clarius eo, quod illuminat».

2 Lásd : Cicero, Orator, 24, 81 ; 27, 92. 94. 95.

3 Lásd : M.-J. Lagrange, La parabole en dehors de l’Évangile, in : Revue Bibi. 1909, 342—367 ; P. Fiebig, Altjüdische Gleichnisse und die Gleichnisse Jesu, Tübingen und Leipzig, 1904, 15 és másutt.

4 Luk. 15, 11—32.

5 Augustinus, Quaest. Ev. PL 35.

6 Beda Venerabilis, In Lucae Ev. expositio. PL 92.