Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
164 REZEK S. ROMÁN de akire nem hat, akit meg nem fog az ő sajátosan kifejezett átélése, egyszerűen azért, mert ő «más ember», mint Prohászka, más, főleg abban, hogy nem tud gyerekként ujjongani és gügyögni hosszú lapokon át, áradón folyó stílusban szeretetről írni, — hanem neki a puszta igazság kell : adjátok ezt egyszerűen, majd én a magam lelkére alakítva átélem. Valóban, a mai ember — beteg összevisszaságában — evangéliumi egyszerűséget keres, sok zaja közt pár percnyi csendet, amikor a puszta igazság egyszerűsége üti fejbe; a mai emberek egy részére — a legkényesebbekre — nem tud hatni Prohászka írása, mert változott a kor lelki alkata. Prohászka mai megértésének kérdése tehát csak szellem-váltás problémája, magyarázgatással nem segíthetünk rajta : ezrek és milliók vannak azonban még oly fokon, hogy kinyilatkoztatásként ragadja meg őket minden sora. Akik pedig már «fölülről» ítélik meg az ő stílusát és az epigónok utánzásait is kellőképen értékelik, — ha nem is nyűgözi le őket a Szentlélek hárfása, — meglátják, hogy inkább bennük magukban van a hiba : sekélyebb, színtelenebb lett a lelki élet — a ma új szeleket hajtó forgatagában. Kis számú, de döntő hatású, az egész kort megmozgató elitre vonatkozik ez leginkább, amelynek mindig kell annyi lelki világossággal is rendelkeznie, hogy szíve őszinteségéből elismerje a maga kifacsart lelki színtelenségét — a Prohászkáé mellett, és meglássa az ő krisztusi mélységét : az örök igazságok nézését «karikára nyílt két szemmel».1 * * * Utolsó szavunk: ne kérdezzük Prohászkától, mit mond böl- cseletileg az intuícióról és átélésről, — de hallgassuk meg őt, a nagy megtapasztalót és átélőt, az intuitív elmét és misztikus szivet s akkor meglátjuk, hogy csak fogalmak útvesztőiben hagyja el Szent Tamást (helyesebben a skolasztikát), de az átélt igazság világában egészen átkarolja :1 2 «Szent Tamás ! — a meglátó és az ossz- s egybenéző ; a nagy és szép szinthéziseket megcsináló. Dómok ezek ... gyönyörű alkotmányok! S én bámulom az összefüggést s az égbenyúlást s az oszlopokat s az íveket ; de főleg az inspirációt... a lelket. S mi az? A nagy láthatatlan valóság meglátása, a nagy hegyek vonalának szemmel követése .. . Ezt teszi a lélek ! Tamquam videns ; azután adorans ; sentiens ; contemplans ; deficiens ; languens ; ardens ; raptus ... Az Istenség tengere; a végtelenségé ... a fölség hegyei, aki azokkal mássza ... A sok megtört diszkurzív, betűsoros, papiros-tudás helyett a látás...» U. I. 0. Gl. D. Rezek S. Román. 1 Élet kenyere, 243. I. 2 Sol. II. 179., 1923 nov. 18. V. ö. még Prohászka : Aquinói Szent Tamás theológiája, Religio, 1925. évf. 97—113. lk. (Össz. Műnk. 12. kt. 186—202. Ik.)
