Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rezek S. Román: Prohászka intuíciója és átélése
az okoskodás tövisbozótban akad meg ; de segítségül jön a tűz, a szerétet.»1 Az igazság itt nem «tör az élet ellen» (mint ezt a modern bölcsek mondják), hanem ízletessé válik : scientia saporosa.2 Az átélt igazságnak tehát két jellemző sajátsága : 1. a connaturali- tas (az átélt igazság élettényezőnkké válik) és 2. az élvezetes életműködés a szeretet által.3 Az érzelmi ismeret a tisztán spekulatívval szemben tapasztalati jellegű : scientia experimentális; itt az érintkezés az érzék és a tárgy között közvetlen (tehát nem gondolkodástól közvetített). Az értelmi ismeret terén ezt a tapasztalati ismeretet a cognitio affectiva képviseli, amikor a tárggyá alakult lélek önmagában szemléli a tárgyat, mintegy összes képességeiben jelenlevő valóságot. Az intuíciónak ilyen (az érzékek intuíciója és a simplex apprehensióhoz közeli : «cognitio affectiva») szemszögből látása fedi legteljesebben Prohászka sokféleképen körülrajzolt érzelmi ismeretét. És valóban ! Az intuíció kiindulópontja a gondolkozó alanynak közvetlen símulása a tárgyhoz ; ha kizárólag az értelem részéről, akkor tiszta intuíció, — ha pedig az egész embernek, főkép az érzelmi világnak része van benne, akkor él- ményszerű az intuíció, szoros értelmű szemlélődés. Lelkűnknek, egész énünknek tárgyhoz símulása a legtitkosabb dolgok közé tartozik. A hit világában így látja ezt Prohászka : «Vannak nekünk a hit titokzatos, penombrás világában más megérzéseink s megtapasztalásaink is. Lelkűnknek ösztöne s igénye van a jóságra, szépségre, a harmóniára s boldogságra is. Figyeljük csak meg magunkat, hogy hányszor telik meg ez igényekkel s vágyakkal a lelkünk, s mint vetődnek föl a lélek öntudatlan mélységeiből az élet e bodros hullámai. Ezek nem okoskodások, hanem a valóságot megérző, az igényeket s szomjakat kielégíteni vágyó ösztönös kinyujtózkodások. Lent, az öntudatlanságban vannak az élet e forrásai s azokból vetődnek föl, hogy az öntudatban valamiképen kielégülve elsimuljanak.»4 Ezeknek a valóságot megérző igényeknek cselekvő idomítása (purificatio cordis) keservesen nehéz munkát kíván : az akarat teljes lekötését. De csak így virrad fel az átélés két tulajdonsága : a bensőséges- ség (connaturalitas-nak neveztük) és a lelki kitisztultság. Ilyen lélekből fakadnak fel ezek a sorok : «Teljesen odaadom magamat az Úrnak s híven kitartok mellette s úgy fogadok mindent, mint az ő kezéből... Ezáltal jön le az életembe a misztikum, a nagy szeretet. Ez felülről jön s nem alulról ; ezt nem ember 1 Sol. II. 234., 1925 jún. 19. 3 Élet kenyere, 297—304. lk. 3 Szent Tamás nagyon sokszor beszél erről. V. ö. az újabb irodalomból : J. Maritain : Quatre essais sur l’esprit. Paris, Desclée. 1939. 4 Élet kenyere, 302—3. PROHÁSZKA INTUÍCIÓJA ÉS ÁTÉLÉSE 161 Theologia. 11
