Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Rónay György: Egyházi irodalom és műveltség Szent Istvántól Kálmán király haláláig
148 RÓNAY GYÖRGY A régi szokások : «ritus sacrilegii» ; a régi magyarok : «filii perditionis et ignorantiae, populus rudis et vagus, creaturam Dei se nesciens», a gonoszság útján, gyászos homályban járt és világosság csak akkor kezd reá ragyogni, amikor Adalbert megérkezik, — írja a Legenda major ; a minor pedig : «barbarica gens hungarorum»-ot, «vanas sacri- legasque superstitiones»-t emleget ; a besenyőkről, akikben mint tükörben szemlélhette a pogány magyarságot : «Longe a fide aliena et quasi beluina stultitia, carens intellectu» — állapítja meg. Szent Imre legendája szerint Szent István a magyarságot «de jure diabolicae potestatis» vette ki és Pannonia a megtérés előtt «fedis paganismi ritibus fedata erat» : a pogányság förtelmes szokásai fertőzték.1 Ez az átértékelés már korán, I. András korában megindult. A száműzött, akit a forradalom segített hatalomra, sietett visszaállítani a szent király törvényeinek uralmát, pénzeiben visszatért Péter és Aba antikizáló «Pannonia» és «Pannonia terra» fölirata után Szent István föliratához ;1 2 az ő korába vezetnek az uralkodóháztól kezdeményezett, politikai jellegű Szent István-kultusz első nyomai.3 Alatta és hozzájárulásával történt Magyarországon az első translatio ; ha nem is nyilvánították még ekkor hivatalosan szentté Gellért püspököt4 — hiányzottak hozzá a szükséges csodák, — kultusza marosvári procuratora kezdeményezésére ekkor kezdődött, éppen annak az András királynak tudtával és bizonyára beleegyezésével, akinek bejövetelekor vértanuságot szenvedett. Tetemeit ugyanis a halála utáni napon a mai belvárosi templomban5 helyezték nyugalomra, de «ea tempestate post multos dies fidelissimus sancti viri procurator regem Andreám adiit, ut peregrini atque hospitis Patris corpus reddat, celeriter impetravit. Qui ad sanctum corpus proveniens, tam nitidum lucidumque, acsi ipso die martyrium consummasset, invenerunt ; quod cum hymnis et canticis ad Morisenam sedem tulerunt, magnaque reverentia sepelierunt ; ubi multae gratiae Catholicis viris emptae sunt, tamen non evidenter usque ad tempora Ladislai regis atque pontificis Laurentii, qui a beato viro quintus accepit cathedram».6 Az első magyar szentek — Szent László alatti kanonizáció- jukban beteljesedő — kultuszának kezdetei mellett András korába vezet Szent Istvánnak mint törvényalkotónak kultusza is ; ettől fogva válik egyre határozottabban a «jó és ősi jog» forrásává, «a magyarság 1 Mátyás Flórián: Fontes Domestici I. 130. * Gerevich Tibor: Magyarország románkori emlékei. Bpest, 1938, 214. ; Horváth Henrik: Pannóniái antik elemek továbbélése román épületplasztikánkban. Pécs, 1935, 28. 3 Deér József i. m. 114—115. * V. ö. Erdélyi László: I. István magyar király, Imre herceg és Gellért püspök szenttéavatása. Szent István Emlékkönyv 1. 6 Karácsonyi János: Szent Gellért Csanádi püspök és vértanú élete. Bpest, 1925, 136—137. 1. jegyzete. 6 Acta Sanctorum Septembris VI. 723—724.
