Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)

Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei

12 PATAKY ARNOLD sivumát használja.) Az újszövetségi szerző azonban ezt az idézetet alkal­mazott és következményes értelmezéssel veszi át : nála «az égiek* az újszövetségi üdvösségi rendet, «a földiek» pedig az ószövetség üdvös- ségi rendjét jelentik. Ezután (8, 8—12.) egész terjedelmében idézi Jer. 31 (LXX : 38), 31—34. szavait, melyek arról szólnak, hogy az Úr az ő népével új szövetségre fog lépni, mely nem a Sinai hegynél kötött szövetség meg­újítása lesz, hanem elméjükbe adja törvényeit és szívükbe írja őket. Az idézés majdnem szószerint követi az Alexandriai görög fordítást ; a 10. versben az AQ kódexek olvasásával egyezik meg (elhagyja a LXX 38, 33-ban olvasható ótóato igét), és megtartja az idézett szövegnek betűértelmét, mely teljesen ugyanaz, mint a héber szövegé. A 12. versben a Chester Beatty-féle P46 kódex homoioteleuton folytán el­hagyja a vers első felét (őrt îXemç ea optai raïç âôixiaiç avTwv szavakat), és s *B-vel együtt á/xagnwv-t mond az Xe AD-ben olvasható ávo/uwv helyett (LXX AB Jer. 38, 34: ápiagximv). Az idézést /ispitpó/xevog yàg avxovç Xéysi («Mert feddvén őket így szól») kifejezéssel vezeti be. 9, 1—10, 18-ban eljutunk a Zsidókhoz írt levélnek harmadik nagy allegóriájához : a szent sátor és annak áldozatai előképei az égi szentélynek és Jézus egyetlen, örökre érvényes áldozatának. A leírás­nak híres nehézsége (4. v.): mi volt a szentek szentjének leírásában emlí­tett arany töm']énező (űv/iiavíjgiov), a mi tárgyunkat nem érinti.1 A szent szerző szeme előtt az engesztelés napjának a liturgiája lebeg, amint azt Móz. III. 16. előadja. Az előkép lényege az, hogy a frigysátor szen­télyébe mindennap beléptek a papok az előírt áldozatok bemutatása céljából, a másodikba azonban csak a főpap léphetett be, és pedig (ren­des körülmények között) évenkint csak egyszer, az engesztelés napján, az áldozati állatok vérével. A szerző meg is magyarázza ezt a törvényt (8. v.) : a Szentlélek e tilalommal azt jelezte, «hogy még nem áll nyitva a szentély útja, míg az első sátor még fennáll» ; vagyis, amíg a meg­váltás müve még nem volt befejezve, az emberiség számára nem állott nyitva az út a mennyországba, az igazi szentek szentjébe. Az ószövet­ségi előírás csak jelképe (nagaßoXrj) volt «a jelen időknek», vagyis az újszövetség korának ; akkor olyan áldozatokat mutattak be, amelyek nem tehették lelkiismeretben tökéletessé a bemutatót, mert csupán 1 Egyes magyarázók szerint az arany tömjénező a jóillatú áldozat oltára, mely ugyan a szentélyben és nem a szentek szentjében állott, de a rajta bemutatott áldozat a szentek szentjében, a kerúbok fölött trónoló Jahvét dicsőítette meg. Valószínűbb azonban, hogy a szent szerző az arany füstölőről beszél, amellyel az engesztelés napján a főpap a szentek szentjébe belépett (Móz. III. 16, 12.). Érdekes, hogy Móz. II. 30, 6. úgy is érthető, hogy a füstölőoltár a szentek szentjében állt. Ugyanazt mondja a Báruk- apokalipszis is (6, 7.). A Zsid. 9, 4-ben olvasható l%ovaa szó ezt is jelentheti : «hozzá tartozó* ; a mindennapi istentiszteletnek a színhelye ugyan a szentély volt, de a kiengesztelődés helye a szentek szentje.

Next

/
Thumbnails
Contents