Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Péterffy Gedeon: A tevékeny élet Aq. Szent Tamásnál
A TEVÉKENY ÉLET AQ. SZENT TAMÁSNÁL 139 nemcsak általában a földi tevékenységre vonatkoztatható, hanem a szemlélődő életből fakadó vagy ennek irányítása alatt végzett minden munkára is. Hasonlót tartott már Platon és ehhez hasonló kijelentést találunk Origenesnél is,1 de mégis Szent Ágoston szelleme nyomta rá bélyegét a nyugati lelkiéletre és határozta meg a tevékeny jellegét. A kettős életformának forrásait, kialakító erőit keresve, Szent Ágoston a tevékeny és szemlélődő erények elnevezéssel is él.2 Nem természetes lélektani alapokra, emberi adottságokra utal, mint Aristoteles, hanem természetfölötti erőkben, a Szentlélek ajándékaiban találja meg a tevékeny és szemlélődő élet kibontakoztatóit. A szemlélődéssel együttjáró tökéletes szeretet a bölcseség ajándékának hatása, a földi tevékenység vezetője és hatóereje pedig a tudás ajándéka.3 Szent Ágostonnál tehát láthatjuk, hogy Platon tanítását keresztény hitből fakadó gondolatok nyomán alakítja át és egészíti ki. Az egész kérdést a misztikus teológia szempontjai szerint látja és a két élet egységét a természetfölötti életre irányító kegyelmi indításban találja meg.* Történeti áttekintésünk már elegendő lenne ahhoz, hogy helyesen tudjuk megjelölni és méltatni Szent Tamás tanítását a kérdés történetében, azonban röviden szólnunk kell még egy kiváló egyházatya tanításáról, legfőképen azért, mert Szent Tamás őt idézi legtöbbször. A szemlélődő és tevékeny életről az atyák közül senki sem írt mélyebben és nagyobb távlatokban, mint Szent Ágoston, de mégis az erről szóló keresztény tanítás leggyakorlatiasabb és legelterjedtebb megfogalmazását Nagy Szent Gergelynél találhatjuk. Benne nem veszett el semmi sem Szent Ágoston mélységéből, de római gyakorlati érzéke és józan egyszerűsége kifejezőbb fogalmazásra késztette. Ugyanazok a szimbólumok és szembeállítások, amelyek az előző íróknál előfordulnak, nála is fellelhetők, de szavainak a legnagyobb hatóerőt egyénisége biztosította, hiszen ő életében mind a két életformát megvalósította.5 tium justum suscipit necessitas charitatis. Quam sarcinam si nullus imponit, percipiendae atque intuendae vacandum est veritati : si autem imponitur, suscipienda est propter charitatis necessitatem : sed nec sic omni modo veritatis delectatio deserenda est, ne subtrahatur illa suavitas, et opprimat ista necessitas.» De Civ. Dei XIX. c. 19. (41, 647—648.) 1 Com. in Matth, tom. XII. 4L (P. G. 13, 1079.) 2 «Duae virtutes propositae sunt animae humanae una activa, altera contemplativa, illa qua itur, ista qua pervenitur . . .» De consensu evang. I. c. 5. n. 8. (34, 1045.) 3 De Trin. XIV. c. 1. n. 3. Sup. Psalm. 135. n. 8. 4 Szent Ágostonnak a tevékeny életről szóló tanításáról írt P. F. Cayré : La contemplation augustinienne, principes de la spiritualité de saint Augustin c. munkájában (Paris, 1927.) 31—47. o. és D. C. Butler : Western mysticism, London, 1922. 227—242. o. 5 Témaszerűen munkáiban a következő helyeken szól a két életről : Mór. 6. c. 37. n. 59—61. (P. L. 75, 763—765.), In Ezech. lib. I. hóm. 5. n. 12. (76, 826), lib. II. hóin. 6. n. 5. (76, 1000), lib. II. hóm. 2. n. 8. (76, 953).
