Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Gálos László: Isten képe és hasonlatossága az Egyházban
ISTEN KÉPE ÉS HASONLATOSSÁGA AZ EGYHÁZBAN 123 a püspökök felügyeleti jogát a Szentiélektől eredezteti.1 Az első jeruzsá- lemi zsinat nagyjelentőségű fegyelmi intézkedéseit azzal indokolja, hogy a Szentlélek szervének tudja magát : «Tetszett a Szentiéleknek és nekünk . . .»1 2 Egészen ezen a vonalon halad az Egyház eljárása akkor, midőn az egész egyházi törvényhozást, alkotmányt, jogszolgáltatást és közigazgatást egybefoglaló új egyházi törvénykönyv, a Codex iuris canonici is 1917 május 27-én : Pünkösdvasárnapján jelent meg és egyévi legis vacatio után 1918 május 19-én ugyancsak Pünkösdvasárnapján lépett életbe.3 c) A hármas egységnek még más nyomai is fellelhetők az Egyházon. Ilyen az Egyház hármas tagozódása és emellett kegyelmi egysége, valamint az egyházi rendnek hármas arca és szentségi egysége. A katolikus Egyház egységes, de beosztásában hármas : küzdő, szenvedő és győzedelmes Egyház. Szent Pál szerint az Úr előtt térdet hajtanak mind a három tagozat lakói : az égiek, földiek és földalattiak,4 akiknek helyzetét a művészet szép formanyelvén szemlélteti mindenki előtt az asszisibeli remek háromemeletes bazilika altemplomának sötétjével, középső tagozatának félhomályával és felső emeletének fényben úszó csarnokaival. Isten egy, de egysége háromszorosan gazdag élet- közösség : az isteni élettartalom bősége szüli a Fiút és lehelli a Szentjeiket. Ennek az isteni életáramnak kölcsönös közlése és elfogadása teszi a Szentháromság belső életét. Már az ószövetségi frigysátor hármas beosztásában a Szentháromság nyomát látja a keresztény hittudomány,5 6 annál inkább ennek vehetjük az újszövetségi istenországban az egységbe foglalt három tartományt, melynek lakóit lelki javak áradása, kölcsönös kieszközlése, közlése, elfogadása és meghálálása kapcsolja össze. Érinti ezt a gondolatot Szent Ágoston, mikor arról beszél, hogy mily helyes a Credo sorrendje, mikor a Szentháromság hitigazságai után az Egyházra vonatkozó keresztény tanítások következnek.“ Amint az isteni személyek az örök Szentháromságban egymást lényegileg és kölcsönösen átjárják és egymásban vannak : «semper in invicem et neuter solus»,7 éppenúgy a küzdő, szenvedő és győzedelmes Egyház tagjai is lelki közösségükben : semper pro invicem et neuter solus : egymást támogatják, segítik, számontartják ama javak dolgában, melyek Krisztustól, mint a 1 Ap. csel. 20, 28. s Ap. csel. 14, 28. skk. 3 Természetesen amint nem lehet különválasztani egymástól az isteni személyeket, éppúgy ezek között az egyházi hatalmak között sincs teljes elkülönülés ; ezek is átjárják egymást kölcsönösen, akárcsak az isteni személyek. 4 Philipp. 2, 8. 5 Schütz A. : Dogmatika. Budapest, 1923. I. 217. 6 August : Enchirid. de fide, spe et charit. LVI. Migne : Patr. Lat. XL. Paris, 1861. 258. 7 August : De Trinitate VI. 9. Migne : Patr. Lat. XL II. Paris, 1861. 825.
