Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Gálos László: Isten képe és hasonlatossága az Egyházban
124 GÁLOS LÁSZLÓ közös test fejétől és a Szentiélektől mint e test rejtett szervétől : szívétől áradnak ránk. Ebben a nagy szolidaritásban megvalósul, amit Szent Pál mond : «Mert közülünk senki sem él magának és senki sem hal meg magának.»1 A lelki javak : szentmisék, imák, búcsúk, alamizsnás jócselekedetek, melyeknek aktív és passzív, közlő és elfogadó alanyai a szentek nagy egyességében élő küzdők, szenvedők és győzők. A Cate- chismus Catholicus1 2 Suarez véleménye mellé3 áll, mikor azt tanítja, hogy a tisztítóhelyen szenvedő lelkek is imádkozhatnak érettünk küzdőkért. Így az ő helyzetük sem merőben passzív, hanem hozzánk és az üdvözült lelkekhez hasonlóan tevékeny is. Lelkünk természetfeletti életének elve : az isteni kegyelem közös birtoka és a szeretet révén áramló életereje tehát a szentek egyességébe foglalt hármasságnak. A szentháromságos istenfogalomnak másik képe az egyházi rend szentségi egysége és személyi hármassága : a püspök, áldozópap és szerpap méltósága külön-külön rend és mindegyik szentségi jellegű, az egyházi rend azonban mégiscsak egy szentség'és nem három. Mind a három egy központi gondolatot szolgál : a keresztény papság eszméjét, a hivatalos kegyelemközvetítést Isten és emberek között, melyet ha különböző mértékben, terjedelemben is, mégis egységesen szolgálnak.4 Egymással szemben e rendek fokozatokat alkotnak és ennyiben subordinacionista eretnekség lenne őket a Szentháromsággal kapcsolatba hozni. De ezek a vonatkoztatások is, akárcsak az Úr parabolái, nem terjeszthetők túl a tertium comparationis-on, mely ebben az esetben a szentség tartalmi egysége és az azt birtoklók személyi hármassága. A három egyházi rend oly kölcsönös vonatkozásban van egymással, hogy a magasabb nem szünteti meg az előzőt, amint a püspök és pap nem szűnnek meg diákonu- sok lenni, — hanem az előzőt gazdagítják és teljesebbé teszik.5 A katolikus szentháromságfogalom szerint továbbá az egyes isteni személyeknek kifelé : a teremtés irányában tett működései mindhárom személyre nézve közösek. Ha komoly biblikus és dogmatikus okokra támaszkodva élünk is bizonyos tulajdonlásokkal, mégis áll az elv, mely szerint opera omnia SS. Trinitatis ad extra sunt tribus personis communia. Éppígy az Egyháznak három rendje részéről kifelé : a hívek irányában ható tevékenységek személytelenek : a dologi teljesítmény alapján : ex opere operato eszközük hatásukat a kiszolgáltató püspök, pap vagy diákonus egyéniségétől, lelkiállapotától függetlenül. Áll ez nemcsak a szentségekre, 1 Rom. 14, 7. 2 P. Gasparri : Cat. cath. Roma, 1931. Quaest. 175. 3 Suarez : De oratione 1. 1. c. 11. n. 12. Ugyanúgy : Gerster a Ziel : Purgatorium. Torino, 1932. 97. sk. 4 Schütz A.: Dogmatika II. 441. 6 Schütz A. : A diakonátus dogmatikai eszméje. Eszmék és eszmények. Budapest, 1933. 99. skk.