Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Ivánka Endre: Neoplatonikus volt-e Dionysius Areopagita?
NEOPLATONIKUS VOLT-E DIONYSIUS AREOPAGITA 105 másság a hierarchiákon belül is érvényesül : «Minden hierarchia a maga keretein belül is tartalmazza az első, a középső és az utolsórangú erőket»,1 minden hierarchián belül van egy felsőbbrendű angyali kar, mely a nála magasabbrendű hierrarchiának vagy (a legfőbb hierarchiánál) magának az Istennek megvilágosító hatásait átveszi és így hozzákapcsolja az alacsonyabbrendű hierarchiát a felsőbb hierarchiát (illetve a legfőbb hierarchiát az Istenhez), egy középső kar, mely tovább adja ezeket a hatásokat, és egy harmadik kar, mely ezeket a hatásokat, az illető hierarchia szempontjából, legalacsonyabb fokban bírja, és csak a következő hierarchiának megfelelő, depotenciált formában adhatja tovább.1 2 így jutunk el a három triasból álló schémához, mely nyilvánvalóan a Jamblichos-i Kôafioç vor/TÔç keresztény tükörképe. Ez különben nemcsak a triadikus schéma azonosságából tűnik ki, hanem abból is, hogy a triasoknak jamblichosi (ontologikus) formulája (vnaoÇiç— ôwa/uç— êvégyeia,) a «misztikus» formula mellett (reÀeicoaiç — (pwTia/uôç xà&aQcnç) Dionysius Areopagitánál is előfordul. «Mivel minden isteni szellem, a földöntúli természete szerint, hármas szerkezetű, és lényeget (ovaía-t), erőt (ôvva/uç-1) és működést (évégyeia-t) különböztethetünk meg benne . . .» mondja Dionysisus».3 Nála ez a formula természetesen háttérbe szorul, mert, ami Jamblichosnál a fokozatos emanáció rendje volt, a magasabb istenségektől alkotott és alacsonyabbrendű istenségeket alkotó istenvilágnak ontologikus lépcsőzetessége, az Dionysius Areopagitánál csak az egymást megvilágosító angyali karok misztikus fokozatainak a rendje ; de mégis nyilvánvaló, hogy Dionysisus Areopagita itt, az angyali karoknak lépcsőzetességével és az isteni meg- világosttást egymásnak fokról-fokra közvetítő rendszerével a jamblichosi istenvilághoz hasonlót akart alkotni, amelyben egy istenség a másiknak, egy isteni szféra az utána következőnek lépcsőzetesen továbbadja a létet,4 Ez az analógia abban is jut kifejezésre, hogy az angyalok világát Dionysius Areopagita a neoplatonikus xôofioç vorjTÔç mintá1 Coel. Hier. IX. 2, MPG 3, 257 C, lásd ezenkívül MPG 3, 181 A. 2 Só't még az egyes szellemi vagy lelki lényen belül is állapítható meg ez a hármasság, mondja Dionysius Areopagita, úgyhogy ennek egy része kapcsolja őt a nála feljebbvaló szférához, egy része továbbítja az onnan nyert hatásokat és egy része passzív módon veszi fel ezeket. Lásd Coel. Hier. X. 3 MPG 3, 273 C. 3 Coel. Hier. XI. 2, MPG 3, 284 D. 4 Hogy Dionysius Areopagitánál itt az angyalok azt a szerepet töltik be, amely a neoplatonizmusban a legfőbb Istenség alatt álló, alacsonyabbrendű isteneket megillette, azt helyesen megérezte Maximos Confessor kommentárja, amikor a vnoßeßrjxvias úeÓTTjtag kifejezést, mely Dionysius Areopagita célzásában (Div. Nom. V. 2, MPG 3, 816 D) ezekre az istenségekre vonatkozik, az angyalokról érti : vnoßeßrjxviag &eárr)rag, mondja, «értsd : az angyalokat és a szent embereket.» MPG 4, 309 D.
