Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai
102 PATAKY ARNOLD bűnös tetteinek rossz szelleme volt. (Kir. III. 16, 30. 31 ; 21, 7—16.) Szent János az ő nevével valószínűleg egy álprófétanőt jelöl meg; egyes értelmezők szerint az eretnek nikolaitáknak egyik álpróféta asszonyáról vagy talán a thyateirai Sambatheion papnőjéről van szó.1 Érdekes, hogy a montanizmus korában Thyateirában szintén montanista prófétanők léptek fel. Ugyanebben a levélben a szent szerző azt mondja, hogy az Isten «a veséket és a szíveket vizsgálja» és kinek-kinek megfizet a cselekedetei szerint (23. v.). Ez a gondolat az ószövetség szentkönyveiben igen gyakori ; V. ö. Zsolt. 7, 10 ; 62 (61), 13 ; Jer. II, 20 ; 17, 10 ; 20, 12. stb. — Ugyanebben a versben azt mondja az Úr, hogy ki fogják irtani Jezabel gyermekeit (híveit) ; v. ö. Kir. IV. 10, 7 : Jehu kiirtotta Ácháb és Jezabel utódait. Annak, aki mindvégig állhatatos marad, az Isten Fia hatalmat ígér a nemzetek fölött, «hogy vasvesszővel kormányozza őket és összetörje, mint a cserépedényt» (26—27. v.). Zsolt. 2, 8—9-ben e szavak a Messiás végtelen hatalmát festik. Az Apokalipszis szerzője ezzel a célzással azt a gondolatot domborítja ki, hogy a jámboroknak Krisztussal együtt részük lesz a messiási (égi)ország hatalmában és dicsőségében. A szárdeszi egyházhoz intézett levélben (3, 1—6.) a szent szerző az élet könyvéről beszél (5. v.), mely az üdvözültek nevét tartalmazza. Az «égi könyvek» Dán. 7, 10-ben az isteni ítélet alkalmával szerepelnek ; ezekbe be vannak írva az embereknek jó és gonosz cselekedetei. A két szent szerző gondolata tehát rokon egymással. Ugyanez a gondolat megtalálható Jel. 20, 12-ben is. A Filadelfia egyházának szóló levélben (3, 7—13.) az Apokalipszis Jézust «a Szent és Igaz»-nak mondja, «akinél Dávid kulcsa vagyon ; ki amit megnyit, azt senki sem zárja be ; amit bezár, azt senki sem nyitja ki» (7. v.). A Szent név Izaiás könyvében az Istennek különösen jellegzetes jelzője ; a próféta meghívó látomásában a szeráfok háromszorosan «szent»-nek magasztalják az Urat (6, 3.), az «Izrael Szentje» istennév pedig Izaiás könyvében huszonkilencszer olvasható. Íz. 65, 16. az Istent kétszer is «az igaz Istennek» (ittKTfbK) mondja. A 7. vers többi része íz. 22, 22-re céloz. Ezen a helyen Izaiás próféta Eljákimról, Helkiás fiáról beszél, aki Ezekiás király idejében, Sebna (Vulg. Sobna) letétele után megkapta az udvarnagyi méltóságot és Jeruzsálem fölött a teljes rendelkezési hatalmat. Szent János Izaiás kifejezéseivel az Ür Jézus korlátlan hatalmát festi, melyet az egész világ fölött gyakorol. Amikor az Emberfia Filadelfia híveinek megígéri, hogy egykori ellenségeik eljönnek és lábukhoz borulnak (9. v.), Íz. 45, 14; 49, 23; 60, 14. egyes kifejezéseire gondolhatunk, amelyek arról szólnak, hogy a választott nép egykori ellenségei hódolattal fognak leborulni előtte, amikor 1 1 Sambethe a káld Szibilla ; a Sambatheion az ő thyateirai szentélye volt.
