Theologia - Hittudományi Folyóirat 9. (1942)
Pataky Arnold: Szent János apokalipszisának ószövetségi vonatkozásai
SZENT JÁNOS APOKALIPSZ1SÁNAK ÓSZÖVETSÉGI VONATKOZÁSAI 103 majd meglátják az Úrnak megszabadító csodáit. Azonban a hasonlóság csak a kifejezésekre szorítkozik. — A 12. vers a győztesről azt mondja, hogy az Úr Jézus őt az ö Istene templomának oszlopává teszi, — célzással a jeruzsálemi templom hatalmas oszlopaira, amelyek a templom fennállását biztosították (Kir. III. 7, 15—22; Krön. II. 3, 15—17.). V. ö. Gál. 2, 9., ahol Szent Pál Jakabot, Kéfást (Szent Pétert) és Jánost az Egyház «oszlopaidnak nevezi. Végül a Laodikia egyházának szóló levélben (3, 14—22.) az Úr Jézus magát így nevezi meg : «Az Amen, a hűséges és igaz tanú, aki az Isten teremtésének a kútfeje» (14. v.). Az Amen szó Íz. 65, 16-ra emlékeztet (1. fentebb a 7. versnél), a hűséges tanúról pedig 1, 5-nél beszéltünk. Laodikia lakóinak elbizakodott szavát : nenXovrtr]wi («Gazdagságban élek!» 17. v.) az Úr épúgy megkorholja, mint ahogy Ózeás próféta 12, 8-ban feddő hangon említi a gőgös Efráimnak ugyanezt a felkiáltását. — A tűzben megpróbált arany (18. v.) talán célzás Zsolt. 18 (17), 31 ; Péld. 30, 5 ; főleg pedig Pét. I. 1,7. hasonló kifejezésére. — A 19. versbe a szent szerző a Péld. 3, 12-ben olvasható gondolatot szövi bele, bár nem szószerint : «Én, akiket szeretek, azokat megfenyítem». Szent János e szavakat betűértelemben, de idéző bevezetés nélkül közli. — A 20. versben az Apokalipszis szerzője az Úr Jézussal való bensőséges egyesülést lakoma képében írja le. Izaiás 25, 6. szintén az Istentől adott lakoma szimbólumával írja le a messiási kor boldogságát. — A 21. vers szerint az Úr Jézus a győztest a saját trónjára ülteti ; ez a gondolat Zsolt. 110 (109), 1-re emlékeztet, ahol az Úr a diadalmas Messiásnak ad helyet a jobbján. Folytatása következik. Pataky Arnold.
