Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
SZÉCHENYI ISTVÁN ESZMEVILÁGÁNAK ROMANTIKUS GYÖKEREI 349 állít ki, amelyek a magánhitel biztosítéka nélkül forognak közkézen, t. i. papírpénzt. «Amikor ilyen váltókat bocsát ki, a legtermészetesebb módon az egész nemzettől és nem az egyesektől szerzi a felhasznált tőkét s kamatait úgy fizeti, hogy a nemzet erejét fejleszti ; ezzel az elvont tőkék megtérülnek és a papírok al pari maradnak.»1 Különösen érvényes a pénznek ez az értelmezése Müller szerint az ausztriai birodalomban : «Ha pedig azt kérdezik tőlem, hogy Ausztriában tulajdonképen mit értsünk pénz alatt, azt felelem : a császár szavát, a nemzet szavát, amely itt a papiros oszthatósága, mozgékonysága és világos értelme révén általános gazdasági értékmérő- és közvetítőeszközzé lett».1 2 Ezért, mondja Müller, lehetetlenné kell tenni az ércpénz utáni futkosást, és rá kell mutatni arra, hogy a pénz eszme (eine Idee), illetőleg a polgári társadalom összes egyedeiben rejlő tulajdonság. Világviszonylatban azonban — teszi hozzá — «a nemes fémek a nagy egyetemes szó, amelyet minden nyelven megértenek. Minden nemzeti, országos, vagy papírpénzt erre az egyetemes pénzre kell vonatkoztatni, és ennek megvesztegethetetlen földi hiteléhez kapcsolni».3 Rokon Széchenyi felfogása Moherével abban is, hogy számára a hitel nem csak gazdasági, de még inkább vallási és erkölcsi fogalom. Szerinte a gazdasági értelemben vett hitel forrása a «hitel tágasb értelemben».4 «Tudniillik hinni s hihetni egymásnak. A hit azon lánc mellyel az emberiség össze van kapcsolva a Mindenhatóval ; a szó szentsége köti az uralkodót elválhatatlanul hív jobbágyaihoz, s ezek tántoríthatatlan hívsége alkotja a trónus rendíthetetlen erejét. Az igaz szó kútfeje a házassági boldogság, valódi becsület s cselekvények egyenességének s így minden szerencsének.» A hit adja az élet boldogságát, amikor az ember önként felemeli lelkét «a legfőbb Jóhoz, a Legtökéletesebbhez s nem csak szóval, de tettel is gyakorolja vallását, s az a nemesb gerje- delem indítja őt Isten imádására, azon ki nem magyarázható belső aggódás, melyet minden tisztaszívű ember érez magában halhatatlan részinek minden alacsony s ocsmány indulatoktól megszabadítása végett». A hit ad erőt a jó gyakorlására, mert bízik abban, hogy a «tanutlan erény» nem marad örökké rejtekben, ez erősíti meg azt, aki a közért fáradván, hálátlanságot arat, ez vigasztalja azokat, akik szenvednek, kik áldozatos, lemondással teli életet élnek, akik életüket másokért, hazájukért feláldozzák, mert egy következendő jobb lét édes reményével tölti el lelkűket».5 A korábbi Müller idézetekben már találtunk utalást az adott szóra, mint a hitel alapjára, tehát a szó magasabb1 Elemente id. kiad. II. 116. 1. 2 U. a. I. 534. 1. 3 U. a. II. 119. 1. 4 Hitel id. kiad. 156. 1. 6 U. a. 156. és kk. 11.
