Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
206 PATAKY ARNOLD Philo és Alexandriai Kelemen (Stromateis VI. 16.) is. A legrégibb egyiptomi emlékek tehát a ß-kodex sorrendje mellett tanúskodnak. Az âvaxeyaÀcuovrau, «összefoglaltatik» szó, mely Ef. 1, 10-ben is olvasható, Philora emlékeztet (De Septenario) ; nála a óvó rá ávcorárco xeyáXaia éppen a két főparancs : az Isten és a felebarát szeretetének a parancsa. Annak az igazolására, hogy az ítéletre egyedül az Istennek van joga, Szent Pál 14, 11-ben yéyganrai yág bevezetéssel íz. 45, 23-t idézi szabadon, de betűértelemben : «Élek én, úgymond az Úr, Előttem hajlik meg minden térd, És minden nyelv magasztalja az Istent.» Izaiás próféta arról beszél, hogy Jahve, az egyedül szabadító Isten előtt az egész világ meghódol. A prófétánál nincsen szó kifejezetten az isteni ítéletről, de azért e helynek mégis tágabb értelemben vett esz- chatologikus értelme van, mert a próféta a pogány nemzetek megtéréséről beszél. Szent Pál valószínűleg emlékezetből idézi Izaiás szavait, mert az ott olvasható xar èfiavrov ó[ivva> helyett az ismeretes esküformát idézi : fcö éycó. A vers második részében az idézet a Hetvenes fordításnak az AQ kódexekben olvsható változatával egyezik meg : s^ofj.oXoyrjoeraL, míg a B kézirat a héber szöveget követi : ôfieïxai, 5’3iÉri. 15,3. xa&œç yéyganrai bevezetéssel Zsolt. 69, 10-t idézi, teljesen az Alexandriai fordítás szerint ; ez jól visszaadja a héber szöveget. A zsoltárban a szenvedő igaz panaszkodik az Istennek : «a téged gyalázók szidalma engem ér». Szent Pál azonban e szavakkal azt a gondolatát fejezi ki, hogy Krisztus nem a maga tetszését kereste, hanem az Istenért elszenvedte a gyalázatot is, ezzel a legfölségesebb példát adva nekünk is a felebarát gyöngeségeinek elviselésére és lelki javának munkálására. Tehát «accommodatio per allusionem» magyarázattal van dolgunk. 15, 9—12. több ószövetségi idézetet kapcsol össze a rabbinikus TTi módjára és xaêœç yéygajirau bevezetéssel. Ez az egész részlet a pogá- nyok megtéréséről beszél. A 9. vers Zsolt. 18, 50. (Sám. II. 22,50.) szavait idézi a Hetvenes fordítás szövege szerint, de elhagyja a xvgie szót az ë&veoiv után : «Dicsérlek érte a nemzetek között, És zsoltárt zengek nevednek.» A zsoltárban Dávid megígéri az Úrnak, hogy dicsérni fogja őt az egykor ellenséges nemzetek között, amelyeket le kell győznie. Szent Pálnál a beszélő személy az Úr Jézus, a megtért pogány nemzeteknek is a Királya, akinek a zsoltáros a típusa volt. Az apostol tehát a zsoltár szavait elő- képes értelemben magyarázza. A 10. vers xai náhv AÉyei (kiegészítendő : r) ygacprj vagy <5 êeôç)
