Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 207 bevezetéssel Móz. V. 32, 43-t idézi a Hetvenes fordítás szövege szerint, mely e helyen némileg eltér a héber szövegtől : evcpQáv&rjte, eévrj, fierá Tov Xaov avrov, «Nemzetek, dicsérjétek (őt) az ő népével». A héber szöveg így szól : «Nemzetek, mondjatok dicséretet az ő népének» (“TB? nyb Aquila és Theodotion ezt mondja : alvonoirjaare (Theod. âyaXXiâoêe) ëûvrj, Xaôç avrov. (i® y egyaránt lehet alanyeset vagy tárgyeset.) íb? előtt a leírásban igen könnyen kimaradhatott az D? (fJLBxá) praepositio, melyet a Hetvenes fordítás megőrzött. A szamaritán szöveg, a Targum és a Peáittha a héber szöveggel egyezik meg, talán azért, mert a zsidók szívesebben vették azt a szöveg- változatot, amely a pogányokat nekik alárendelte (TM, szamaritán szöveg, Targ., Peë.), mint azt, amely őket a pogányokkal egy sorba helyezte (LXX, Aqu., Theod.). Szent Pál itt is, valamint a 11. és a 12. versben a pogányok megtéréséről beszél, mely a mesiási időkben következik be. All. vers xal náXív bevezetéssel Zsolt. 117, 1-t idézi az Alexandriai fordítás szerint, mely megegyezik a héber szöveggel : «Dicsérjétek az Urat mind, ti nemzetek, Dicsérjétek őt valamennyien, népek !» A zsoltáros az Izraelnek juttatott isteni megszabadítás magasztalására hívja fel a pogányokat (2. v.), Szent Pál azonban az idézett szavakat általános, tipikus értelemben veszi : a messiási korban az egykor pogány nemzetek az egyedül igaz Istent fogják magasztalni. A 12. vers bevezető szavai : xal náXív 'Hoaîaç Àéysi, — az ószövetségi üdvösségi rendnek egységét mutatják: a Zsoltárok könyvének, Izaiás könyvének (és az összes többi szentkönyveknek) egy és ugyanaz az Isten a szerzője. Szent Pál íz. 11, 10-t idézi az Alexandriai fordítás szerint, de elhagyja az êv rfj tj/iéoa éxeívrj szavakat : «Jesszének gyökere lészen, És aki felkel, hogy uralkodjék a nemzeteken : Benne reménykednek a nemzetek.» Mind a Hetvenes fordítás, mind Szent Pál eléggé eltérnek a héber szövegtől, mely így szól : «(Azon a napon) Jessze gyökere Leszen a népek zászlaja ; Ő utána kérdezősködnek a nemzetek ...» Szent Pál (és az Alexandriai fordítás) nem dicséretről és tanácskérésről, hanem reménységről beszél ; de az a tény, hogy az egykor pogány nemzetek is az igaz Istenben reménykedhetnek, az Isten végtelenül irgalmas jóságának a következménye. Szent Pál tehát következményes értelmezéssel él.
