Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
200 PATAKY ARNOLD megemlítését elhagyja, mert ez nem tartozik a gondolatához, csak a jó hírt hozókat említi és az evayyefaÇo/uévwv szót többes számban használja, mert az apostolokra gondol. Szent Pál tipikus értelmezést ad a próféta szavainak és a Megváltó megnyilatkozására magyarázza azt, amit az ószövetségi szent szerző a babiloni fogságból való visszatérésről mondott. De nem minden ember fogadja engedelmességgel az evangéliumot ! Ennek bizonyítására Szent Pál a 16. versben 'Hoataç yàg Áéyei bevezetéssel idézi íz. 53, 1-t: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?» E helyen a Chester Beatty-féle, P46 jelzésű kódex szövegváltozata így hangzik : xaêœç yéyganrai év toj 'Hoaía. Szent Pál az Alexandriai fordítást követi, mely a héber szöveget a xvqie szóval egészíti ki. A próféta az 'Ebed Jahve szenvedéséről szóló kinyilatkoztatást eddig hallatlan és szinte hihetetlen dolognak mondja, Szent Pál pedig a próféta szavaival panaszkodik zsidó kortársainak hitetlensége miatt, az idézetet tehát tipikus értelemben alkalmazza. Amit Zsolt. 19, 5. a teremtményekről mond, amelyek puszta létezésükkel is minden hallható szónál hangosabban hirdetik az Isten dicsőségét, azt 10, 18-ban Szent Pál az evangélium hirdetőire alkalmazza : mindenki megismerhette Krisztus szavát, mert «Az egész földre elhatott szózatuk, S a földkerekség határaira a szavuk.» Szent Pál [levovrye bevezetéssel teljesen az Alexandriai fordítás szerint, de alkalmazott értelemben (accommodatio per allusionem) idézi a zsoltárhelyet. A görög fordítás találóan adja vissza a héber szöveget. A zsidóknak tehát nincsen mentségük arra, hogy nem hallották az evangéliumi tanítást. De azt sem mondhatják, hogy ezt nem értették meg, mert a pogányok megértették. Annak bizonyítására, hogy Izrael vétkes tudatlanságban él, Szent Pál elsőnek Mózes énekét idézi (Móz. V. 32, 21.), ngwToç Mcovafjç Aéyei bevezetéssel : «Versengésre indítalak titeket azok ellen, akik nem is nép, Értelmetlen nép ellen ingerellek fel titeket.» Az apostol az Alexandriai fordítást követi, mely jól visszaadja a héber szöveget. Mindössze az a különbség, hogy Szent Pál mindkét ízben v/iâç-t mond a Deuteronomium-ban olvasható amovç helyett. Mózes énekében az Isten féltékeny azért, mert Izrael a bálványokat imádja, holott ezek nem istenek ; hogy megbüntesse választott népét, féltékennyé teszi őt egy «nem népre», egy Izraelnél vallási és erkölcsi tekintetben sokkal alacsonyabban álló népre. Mózes éneke nem mondja meg, hogy az Isten ezt hogyan fogja megtenni ; Szent Pál határozott formát ad e jövendölésnek és teljesedését abban látja, hogy a pogány nemzetek megtérése Izraelt is jobb belátásra és Krisztus evangéliumának az elfogadására fogja serkenteni.
