Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 201 Ugyanezt a gondolatot folytatja a 20. vers, mely 'Hoaîaç ôè ànoTohnq xal Myei bevezetéssel íz. 65, la. versét idézi: «Megtaláltak, akik nem keresnek engem, Kinyilvánítottam magamat azoknak, akik nem kérdezősködnek utánam.» Szent Pál a próféta mondásának két tagját felcserélte és ezzel fokozást hozott létre. Izaiásnál az Istent nem keresők és utána nem kérdezősködők az Úrhoz hűtlen zsidók, akikhez az Úr — végtelen irgalmában — állandóan és egymásután elküldötte prófétáit. Szent Pál azonban e szavakat tipikus értelmezéssel az egykor az Istentől távol élő, de azután hozzá megtérő pogányokra alkalmazza. E magyarázat folytatásaként az apostol a 21. versben folytatja Izaiás szavainak (65, 2a.) az idézését és ezeket a prófétával együtt közvetlenül Izrael népéről mondja (nqoç ôè tôv :Iaqai]k Myei) : «Egész nap kinyújtottam kezemet A hitetlen és ellenmondó nép felé.» A kéz kinyüjtása az Isten megbocsátani akaró nagy szeretetének gyönyörű költői képe. A próféta a saját, Istenhez hűtlen honfitársairól beszél, Szent Pál szívének pedig szintén a saját korában fennálló, hasonló fonák helyzet okoz mélységes fájdalmat : az egykor választott népnek bőséges alkalma volna felismerni az evangélium igazságát, de a legtöbben megátalkodnak az Isten hívó szeretetével szemben ! Az idézet itt is az Alexandriai fordítás szövegét követi, mely megegyezik a héber szöveggel, de ezt a xaí ávriMyovra megjegyzéssel egészíti ki. Azonban az Úr nem vetette el véglegesen egykori választott népét : Izrael is megtér majd az egyházba. Ezt az üdvösség rendjében oly vigasztaló, nagy gondolatot Szent Pál a 11. fejezetben fejti ki és számos ószövetségi hellyel támasztja alá. A saját meghívására mint példára hivatkozva (1. v.) a 2. versben kimondja a nagy szót : az Isten nem vetette el az ő népét ! Ezt a szavát Illés próféta történetéből vett példákkal igazolja, amelyeket rabbinikus módon idéz : í) ovx oïôare év 'HMía. (a szentírásnak ama helyén, mely Illés prófétáról szól) rí Myei r( yçaipri, majd a 3. versben szabadon és valószínűleg emlékezet szerint idézi Kir. III. 19, 10-et : egyes szavakat kihagy, betoldja a xvqie szót és felcseréli az állítások sorrendjét, előbb említve a próféták megölését és azután az oltárok feldúlását, hogy a gondolatot egyre fokozza : «Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat feldúlták, én maradtam fenn egyedül, és nekem is életemre törnek !» De a 4. versben meghalljuk az Úrnak Illéshez intézett vigasztaló Ígéretét (Kir. III. 19, 18.), amelyet az apostol àÂ?.à rí Myei avrôj ó yorj/uario/uôç szavakkal vezet be : «Meghagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet Báál előtt». Az idézés a héber szöveggel egyezik meg ; az Alexandriai
