Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
elveszett Illés-apokalipszisban. Origenes tényleg arra gondol, hogy Szent Pál ezt az apokrif iratot idézi. Aranyszájú Szent János azt hiszi, hogy e szavak megvoltak Jeremiás próféta valamely könyvében, mely Nábukodonozor hadjárata alkalmával elveszett. — Szent Efrém Mát. 13, 17. idézésére gondol. Véleményünk szerint valószínűbb, hogy itt Izaiás könyvének szabad idézéséről van szó. 2, 14—15-ben Szent Pál arról beszél, hogy az érzéki ember nem tudja felfogni azt, ami az Isten lelkéé ; erre csak a szellemi ember képes. Ezt a gondolatát 2, 16-ban részben Íz. 40, 13—14, szavaival erősíti meg, amint azokat az Alexandriai fordításban olvassuk : «Mert ki ismerte meg az Úr értelmét, hogy őt oktathatná?» Izaiás szövege TM szerint így szói : 40, 13. «Ki mérte meg az Úr szellemét (LXX : Ki ismerte meg az Úr értelmét), Vagy ki volt a tanácsadója, és ki oktatta őt? 14. Kitől kért tanácsot, és ki oktatta, És ki tanította őt a helyes ösvényre? Ki oktatta tudományra, És ki mutatta meg neki az okosság útját?» Izaiás 40. fejezetének az alapgondolata : az Isten végtelen nagysága, mely mellett minden emberi nagyság semmivé lesz. Szent Pál kifejezései az Alexandriai fordítást követik : mindkét szövegben előfordul a tîç eyvoj vovv xvníov kifejezés, mindkét szöveg a ovvßißaCeiv (oktatni) igét használja, és mindkét szent szerző ugyanarról a tárgyról beszél. Szent Pál azonban nem mondja, hogy e helyen a Szentírást idézi ; lehetséges, hogy a szent szövegnek puszta reminiscentiájával van dolgunk. 3, 19. 20-ban az apostol az emberi bölcseség hiábavalóságát és a világ bölcseségének oktalanságát két ószövetségi idézettel világítja meg és szavait yéyQcmrai yáq kifejezéssel vezeti be: 19. «...Mert írva vagyon : Aki megfogja a bölcseket ravaszságukban. 20. És ismét : Az Úr ismeri a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.» A 19. vers Jób 5, 12. 13. gondolatát idézi szabadon (közösek a aocpovg és év rfj navovgyía LXX : navovQycov szavak), a 20. vers pedig Zsolt. 94, 11-et követi szó- szerint,csak az áv&QÚnwv szót változtatja meg aSzent Pálnak itt jobban megfelelő aorpcov szóra. A gondolatok ugyanazok : Jób és a zsoltáros is, Szent Pál is az Isten bölcseségét szembeállítja az emberek fondorkodásá2, 9. Migne, PL. 17, 205.), a IV. vagy az V. században író Euthalius (Elenchus divinorum testimoniorum in Pauli epistolas), Szent Jeromos (Ep. 57. Ad Pammachium, c. 9. PL. 22, 576; Comm, in Isaiam, lib. XVII. ad 64, 4. PL. 24, 646.) és a középkornak egyes írói (Georgius Syncellus, Photius) szintén azt állítják, hogy Szent Pál idézete megvolt az Illés-apokalipszisban. SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 11
