Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
106 PATAKY ARNOLD 4, 3. rí yàç fi yQacpr) Xéyei bevezetéssel Szent Pál az Alexandriai fordításból szószerint idézi Móz. I. 15, 6. szavait : Ábrahám hitt az Istennek (rö> ésm), és ez neki igazságul tudatott be. (Pap. Chester Beatty 961 : eiç úsáv, a többi kéziratban rű> dew.) A Genesis könyve arról beszél, hogy a még gyermektelen Ábrahám erős hittel fogadta az Úr szavát, mely neki megszámlálhatatlanul sok utódot ígért ; Szent Pál pedig e szentírási helyből arra következtet, hogy Ábrahám az Isten előtt nem dicsekedhetett cselekedetekkel és nem igazulhatott meg azokból ; megigazulásának forrása egyedül a hit volt. A Genesisnek e helyére az apostol a 10. versben is visszetér. — Ugyanezt a gondolatot a 7—8. versben Szent Pál Zsolt. 32, 1. 2-ből bizonyítja, melyet Aavstö Myei szóval vezet be és szintén betűértelemben idéz : 7. «Boldogok, kiknek gonoszsága bocsánatot nyert, És kiknek bűne el van takarva! 8. Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét, S akinek lelkében nincsen csalárdság !» Az egyetlen eltérés az idézésben az, hogy a LXX fordítás 2. versében olvasható w ov helyett Róm. szövegében oí ov áll. Szent Pál e szavakat arra magyarázza, hogy a megigazulást nem az ószövetségi törvény cselekedetei adják meg, hanem azt az Isten kegyelme hozza létre. Az apostol tehát a zsoltárban olvasható tanításnak a következményét vonja le. A 11. vers a Móz. I. 17, 10—11-ben elbeszélt eseményre céloz: Ábrahám az Isten parancsára felveszi a vele kötött szövetség jelét, a körülmetélést, de ebben az apostol — a 10. verssel való összefüggés szerint — a hit által való megigazultságnak a pecsétjét látja. A 17— 18. versben Szent Pál xa-&mç yéyQcmrai és xará ró eígrj/uévov bevezetéssel Móz. I. 17, 5 (15, 5)-ből arra következtet, hogy nemcsak a zsidók, hanem mindazok a pogányok is Ábrahám ivadékához tartoznak, akik Ábrahám hitét követik : az Isten ugyanis azt Ígérte meg a nagy pátriárkának, hogy őt sok nemzetnek (noXXcov ê&vœv) az atyjává teszi meg. Szent Pál tehát itt is következményes értelmezéssel él, mert az ószövetségi szövegben a «sok nemzet» elsősorban a nagyszámú választott népet jelenti. A 22. versben az apostol ismételten visszatér arra, hogy Ábrahám hite neki igazságosságul tudatott be (Móz. I. 15, 6.), és a 23—24. versben levonja a következtetést, hogy mindez nem csupán Ábrahámra vonatkozólag íratott meg (éy^ácprj) a bibliában, hanem reánk vonatkozólag is, «kiknek beszámítódik, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta halottaiból Jézust». A 25. vers szavai («aki odaadatott bűneinkért») íz. 53, 4. 5. gondolatát ismétlik meg, de idéző bevezetés nélkül. Az 5. és 6. fejezetben nincsen ószövetségi idézet, bár 5, 12—13-ban az eredeti bűnre vonatkozó tanítását az apostol teljesen a Móz. I. 3-ban elbeszélt eseményre, ősszüleink bűnbeesésére építi fel.
