Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
körbe hullottak bele. Itt fogták fel és rögzítették őket. Itt kaptak szint es formát. Az előázsiai embernek képzet-, eszme- és érzelemvilága, vívódások és küzdelmek között sodródó gazdasági, társadalmi és politikai élete, nyelvi és művészeti kifejezésmódja az a talaj és az a keret, amelybe beleszülettek és amelyben nagyranőttek azok a természetfeletti igazságok, amelyeket az isteni Gondviselés az ember útbaigazítására és megmentésére adott. A beavatottak előtt az is tudott dolog, hogy nem volt hiába a sok lemondást, nélkülözést, verejtékezést, időt, pénzt, egészséget követelő súlyos feladat vállalása. Hosszú évszázadokon át Eló'-Ázsia letűnt ősi kultúráiról csak késői feljegyzésekből szerezhettünk némi fogalmat. A Szentírás célja nem profán tudományok közlése, hanem az üdvösség történetét szemünk elé tárni. Ezért, bár Izraelről, Kánaánról és a szomszédos országokról és népekről közölt politikai, gazdasági és művelődéstörténeti adatai az újabbkori keleti kutatások tükrében is megbízhatóknak bizonyultak, nem szabad tőle azt várnunk, hogy módszeresen és kimerítően tárgyaljon ezekről a dolgokról. Az a hiányos kép pedig, amelyet hézagos és korántsem mindig megbízható zsidó, hellenisztikus, latin stb. feljegyzések állítottak szemünk elé az ókori keleti népekről és azok életéről, a keleti kutatások révén mind több és több vonásban, színben, árnyalatban gazdagodott és teljesült. A kinyilatkoztatás okmányainak, a szentírási könyveknek ősi elbeszélései, eszméi és tanításai teljesebbé, színesebbé váltak előttünk, értelmezésük szélesült és mélyült, és — last not least — a titkaitól megfosztott ősi Kelet kövei, agyagtáblái, papiruszai, cserepei, agyagpecsétjei és -kúpjai, szarkofágjai, sirfalai, sziklatömbökre karcolt primitív Írásjegyei stb. a racionalista világ nagy ámulatára mind fényesebben igazolták a Könyvek-könyvének megbízhatóságát és történeti hitelét. Egyházunk örök dicsősége marad, hogy az elsők között az élen haladt egynéhány olyan tudós papja is, kiknek munkateljesítménye e téren alapvető jelentőségű. Ezek közé tartozott a múlt év november havának elején a spanyol- országi San Sebastianban elhúnyt P. Vincent Scheil is. Szent Domonkosnak volt egyszerű fia és mint két esztendővel előtte elhúnyt nagynevű rendtársa Lagrange1 szintén pátriárkái korban, 82 éves korában távozott a tudomány nagy kárára körünkből. Scheil atya 1858 június 10-én született Lotharingiában. Hazája tehát Franciaország volt. Francia nyelven is tette közzé publikációinak oroszlán- részét. Mindazonáltal tudományos erosza ama nehéz munkaterületre terelte, mely sok türelmet és sok előtanulmányt igényel és amelyet kevés kivétellel inkább az alapvető, részletmunkának lelkiismeretes kidolgozását kedvelő 1 P. Lagrange méltatását Pataky A. tollából 1. Theologia. 1938. (V.) 170 skk. 1. 76 IVÁNYI JÁNOS
