Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
EQY NAGY TUDÓS HALÁLÁRA 77 germán szellem szokott felkeresni. Ilyen pl. felszínre került ékiratos (élami, sumér, akkád) szövegek kibetűzése, átírása, lefordítása és elemzése, újabb emlékek felkutatása és tudományos feldolgozása. Ezen a munkaterületen Scheil az elsők között tevékenykedett. Az elsők között időrendben, de érdemben is. Már főiskolai hallgató korában nagy érdeklődéssel fordult az ókori keleti nyelvek és kultúrák tanulmányozása felé. E tanulmányok kezdeti nehézségein átvágnia magát, nem könnyű feladat olyan ember számára, aki főstúdiumának a nehéz teológiai tárgyakat választotta. És nagy érdeme a Szent Domonkos-rend bölcs elöljáróságának, hogy nem tagadta meg erkölcsi és anyagi támogatását a fiatal tudóstól, bár már az elindulásnál látható volt, hogy Scheil atya működési területe nem a legszorosabban vett bibliai tudományok lesznek. Mint lector a rendi főiskolán egészen fiatalon, 31 éves korában közre- bocsájtotta «Inscriptions Assyriennes archaïques de SamSi—Rammân IV. Roi d’Assyrie (824—11) c. ékiratos tanulmányát, éspedig 1889-ben, tehát ugyanabban az esztendőben, amelyben «Keilinschriftliche Bibliothek« címen Schrader megindította az első nagyobbszabású ékiratos kiadvány-sorozatot, két esztendővel a nagyjelentőségű az El-Amarna-levelek megtalálása (1887) után. 1890—92-ig első tanulmányútját teszi Keletre. 1892-ben a török kormány megbízza a konstantinápolyi történeti és régészeti múzeum újjárende- zésével. Ebben az időben kapcsolódik bele abba a jelentős munkába, mely az El-Amarna-lelet tudományos feltárását tűzte maga elé. 1892-ben ugyanis a Párisban megjelenő «Mémoires publiés par les membres de la Mission archéologique française au Caire» VI. kötetében megjeleníti a Murch, amerikai prédikátor tulajdonában lévő El-Amarna-levéltöredék átírását, fordítását és magyarázását, a következő esztendőben pedig a Maspéró által szerkesztett «Recueil de travaux relatifs á la philologie égyptiennes et assyriennes» XV. kötetében közli annak az El-Amarnábó! származó levélnek átírt és lefordított szövegét, melyet a konstantinápolyi múzeumban őriztek. (Az első szövegkiadványok egyéb amarnai agyagtáblákról, mégpedig azokról, amelyek a berlini múzeum birtokában vannak, H. Wincklertó'l, csak röviddel ennekeló'tte, 1889—90-ben jelentek meg: «Die Tontafeln von el-Amarna» címen. A londoni múzeumé Bezold es Budge kezétől ugyanabban az esztendőben (1892-ben) láttak napvilágot.) A nagyértékű lelet feltárási munkálataiba publikációival — mint láttuk — mindjárt a kezdet kezdetén eredményesen belekapcsolódott Scheil atya is és ezzel nagy szolgálatot tett nemcsak a profán, hanem a szentírás- tudománynak is. Az amarnai leletnek tudvalevőleg bibliai szempontból is nagy értéke van. Az agyagtáblák egy jó része ugyanis azokat a diplomáciai leveleket tartalmazza, amelyeket a második évezred második felének az elején a kánaáni kisfejedelmek írtak urukhoz, az egyiptomi fáraóhoz és élénk, eddig nem ismert világot vetnek ama kor állapotaira, mely a pátriárkák és az izraelita honfoglalás kora közé esett Kánaánban. A pátriárkái elbeszélések, nemkülönben az izraelita honfoglalás szentírási okmányainak
